07
13
2012
--

Brad Whitford interjú

Brad az Artist Direct újságírójának nyilatkozott az új lemezről, a turnéról és más érdekes témákról:

Hogy született a Legendary Child?

Tulajdonképpen évek óta vacakoltunk már azzal a lickkel. Valamilyen okból sosem lett belőle dal. Minden zenekar tele van ilyen félkész ötletekkel. Ilyen a dalszerzés folyamata. Rengeteg ötlet kering a levegőben. Ezt valamiért sosem fejeztük be. Amikor úgy egy éve nekiálltunk a lemeznek, újra elővettük és megnéztük, ki tudunk-e hozni belőle egy Aerosmith dalt. Mindent beleadtunk, végül ez lett az eredménye. Igazán kiérdemelte már, hogy befejezzük (nevet).

Sokat változott a riff a kezdeti formájához képest?

Nem olyan sokat. A dal alapja készen volt. Inkább azt kellett eldöntenünk, miről szóljon a szöveg. Egy jó riff önmagában kevés, meg kell írnod rá egy komplett dalt. Ez az igazi kihívás.

Összességében mi a véleményed a Music From Another Dimension lemezről?

Úgy próbáltuk megközelíteni a felvételt, ahogy a korai években. Ez a jól bevált módszerünk, különösen Jack Douglas producer beállítása a munkafolyamatba. Nagyjából úgy csináltunk mindent, mint a ’70-es években. Érzek az anyagban egyfajta vibrálást, áramlást. Szerintem sikerült egy olyan ritka albumot összehoznunk, amiben egyszerre van meg a kezdet, a középút és a végpont. Ez ritkán esik meg egy zenekar életében. Old school zenész vagyok (nevet). A mai napig „lemezről” és „CD-ről” beszélek. Ezen a lemezen egy rakás remek zene van. Boldog vagyok és büszke emiatt.

Van konkrét gitársáv, amire különösen büszke vagy?

Naná, akad néhány. Írtam egy Street Jesus című dalt Steven-nel. Ennek a lickje is hosszú ideje keringett a fejemben. Írtam egy szólót is a Tell Me című dalhoz. Ezt Tom és Steven jegyzi. Végül ez lett a lemez egyik legjobb pillanata. Nagyon büszke vagyok rá.

Hogyan született meg ez a szóló?

Épp ott lógtam a stúdióban. Jack-nek kellett egy szóló. Valami George Harrison hangzású témát akartunk a dalba. Fogtak és beültettek egy szobába egy CD-vel, amire rágitározhattam. Otthagytak néhány órára azzal, hogy: „Csináld meg!” (nevet) Szóval próbálgattam a dolgot pár órán keresztül és végül megírtam a szólót, ami hálistennek remekül működött.

Mit hallgatsz mostanában?

A kedvenc új lemezem egy bizonyos Johnny Hiland-é. A címe All Fired Up. Fantasztikus gitáros, egyszerűen imádom az új albumát. Remek. Ha nem ismered, hallgasd meg.

Milyen volt az első gitárod?

Ha jól emlékszem, egy Fender Jaguar volt (nevet). De már ezelőtt is kaptam egy japán gitárt, amiért az apám emlékeim szerint 25 dollárt fizetett. Winston volt a márkája. Nem emlékszem, mi lett vele. Talán már a föld alatt rohad valahol (nevet). Könnyen lehet, hogy nem élte túl az eltelt éveket.

Mennyire kötödik Boston-hoz az Aerosmith?

Az a város nagyon közel áll a szívünkhöz. Ott döntöttük el először, hogy meg akarjuk valósítani az álmainkat. Emléktáblát fognak avatni annak a lakásnak a falán, ahol először laktunk, miután odaköltöztünk. Kitüntetnek minket és azt a helyet is, ahol minden elkezdődött. Közel áll a szívünkhöz. Sok évbe telt felépíteni ezt a zenekart.

Miben különbözik a mostani turné a korábbiaktól?

Ahányszor csak útra kelünk, mintha egyre profibbá válnánk. Nem semmi. Remek érzés egy olyan zenekar tagja lenni, ami ilyen jól játszik élőben, hosszú évek óta. Sok apróság jellemez minket zeneileg, amire csak hosszú órák gyakorlása árán vagyunk képesek. Ez plusz élvezetet jelent a nézőknek. Megtérül. Szerintem jobban szólunk most, mint valaha.

Elővesztek hosszú ideje nem játszott dalokat is?

Minden korszakból válogatunk. Nehéz ennyi dalból jól választani. Nagyjából 22 számot játszunk, ami körülbelül két órát ölel fel. Így persze mindig akad, ami kimarad, de ezen nem tudunk változtatni. Igyekszünk minden ízlést kiszolgálni. A legtöbb néző elégedett ezzel.

Mi jut eszedbe elsőre a Toys In The Attic lemezről?

Folyton arra az istállóra gondolok, ahol összeraktuk. Valahol Massachusetts-ben volt. Minden áldott nap felkeltünk és kiautóztunk arra a farmra. A tulaj megengedte, hogy az istállóban dolgozzunk. Ott próbáltunk Jack-kel egész addig, míg készen nem álltunk a stúdiózásra. Valamiért ez nagyon megragadt az emlékeimben. Szerettem azt a helyet. Baromi kreatív volt.

Írta: joeperry | Tags: Címkék: interjú brad whitford
| |

A bejegyzés trackback címe:

https://aerosmith.blog.hu/api/trackback/id/tr54655703

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Blog.hu Sablonok (Népkert Kft.)