07
23
2012
--

Steven Tyler interjú

Steven Tyler-rel közöl interjút legújabb számában a Rolling Stone magazin, megtoldva egy hangulatos fotóval, ennek fordítása következik az alábbiakban:

tylerrs201208.jpg

Nemrég elhalasztottátok a július 3-ai koncertet Virginiában. Mi történt?

Bárcsak úgy lehetne cserélgetni a hangszálaimat, mint a gitárhúrokat. Higgy nekem, nem jó móka elveszíteni a hangodat és törölni a turnét. Ezért iktattam be egy rövid szünetet az orvosi vizsgálat kedvéért. Ha nem tudom kiénekelni a magas hangokat, az olyan érzés, mintha lapos gumival állnék színpadra. Lapos gumival pedig senki nem áll rajthoz.

Vannak fájdalmaid koncert közben?

Nos, a lábfejemből eltávolították az idegszálakat, így azt nem is érzem. És a térdem is szokott fájni a korábbi porcműtétem miatt. De a kibaszott zene a lényeg. Amíg marad 1-2 nap pihenőm két fellépés között, túlélem.

Mostanában az 1977-es Draw The Line c. dallal nyitjátok a koncertet, amiben van egy ilyen sor: "Carrie... was a wet-nap winner." Megmagyaráznád ezt nekünk?

Oké, szóval a wet-nap az a kendőféleség, amivel a kisbabák seggét törlik szárazra. Annak idején, ha sikerült berángatnod egy stewardesst a repülőgép mosdójába, csak ezekkel a papírkendőkkel tudtad eltüntetni a nyomokat. A legjobb dalszövegek az ilyen emlékfoszlányokból születnek. Nekem valahogy könnyen áll össze ez a sok szarság a fejemben. Igazság szerint nap mint nap szembesülök azzal, hogy az emberek kurvára nem értik, miket hordok össze.

Azt meghiszem!

Ilyenkor szoktam azt felelni, hogy "Tudod mit? Baszd meg! Én legalább jól éneklek és bármikor megírok egy fasza dalt, szóval kapd be."

Zavar, hogy az új lemezetek megjelenését augusztusról novemberre halasztották?

Hát persze, baszod. De a jó dolgokat érdemes kivárni. Még az Aerosmith menedzsmenten belül is voltak olyanok, akik biztosra vették, hogy sosem adunk már ki új albumot. Erre megint sikerült rácáfolnunk.

Sikerült már végighallgatnod a teljes anyagot?

Ja – egy reggel felébredtem New York City-ben, fogtam egy helikoptert és pizsamában átrepültem East Hampton-ba. Ott pucérra vetkőztem és egyszál leopárdmintás alsógatyában lesétáltam a tengerpartra meghallgatni a lemezt. Gyönyörű volt. Az Another Last Goodbye című dalnál ráadtam a fejhallgatót Liv-re, és basszus, mindketten elbőgtük magunkat.

Bevállalsz még egy Idol évadot?

Nem tudom. Ez csak tévé. Még egy zenekarban is lecserélhetnek.

A társaid neki is álltak új énekest keresni 2010-ben, miután leszerződtél a műsorba.

Valahogy mégis úgy érzem, én vagyok a legjobb választás a posztra. A banda persze berágott rám – irígykedtek. De az érzés kölcsönössé vált, mikor nem látogattak meg a sérülésem után.

A 2009-es balesetedre gondolsz, mikor leestél a színpadról?

Ja. Sártenger volt a színpad körül, a borítás rohadtul csúszott. Még tornádó riasztást is kiadtak aznapra! Nem lehet elintézni a dolgot annyival, hogy „Tyler már megint drogozott.”

Nehéz kezelni ezeket a zenekaron belüli feszültségeket?

Mikor turnéra indulunk, mindig kiderül, hogy egy dolog kőbe van vésve az Aerosmith-szel kapcsolatban: imádunk színpadra állni, mert ez az egyetlen dolog, amiben kurvajók vagyunk. Nem számít, hogy egyébként kinyírnánk egymást, mert arra a néhány pillanatra odafent az élet szép és ragyogva süt ránk a nap.

Írta: joeperry | Tags: Címkék: interjú steven tyler
| |

A bejegyzés trackback címe:

https://aerosmith.blog.hu/api/trackback/id/tr224672320

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Blog.hu Sablonok (Népkert Kft.)