Hogy alakul eddig a turné?

Steven Tyler: Egyszerűen baromi jól - de új lemez nélkül. Kint van egy kislemezünk, de az album jelen állás szerint csak november 6-án jön ki. Dél-Amerikában és Japánban telt ház előtt játszottunk, most az Államok van soron. Valahol a 11. koncert környékén járunk, a banda csúcsformában játszik.

Tíz év után először jelentkeztek stúdiólemezzel. Miben különbözik ez az album a korábbi Aerosmith korongoktól?

Joe Perry: Jókora hányadában a teljes zenekar közreműködött. Hosszú ideje ez az első lemezünk, ahol mind az öten leültünk és együtt dumáltuk meg a hangszerelést és a dalok teljes felépítését.

Steven Tyler: Nekiláttunk a srácokkal és valahogy összeraktuk az anyagot. Mintha ledobnának a dzsumbuj közepébe egy szál késsel a kezedben.

Mi tartott ennyi ideig?

Joe Perry: Tíz éve próbáltuk már összehozni ezt a lemezt, de mindig közbejött valami. De legalább mindig sikerült pár új dalt írni, ahányszor csak belefogtunk. Így lehetőségünk nyílt a legjobb ötletek közül válogatni - néhány közülük 20 éve született.

Egy ilyen hosszú pályafutással a hátatok mögött hogyan zajlik a dalszerzés? Gyanítom, egész másként, mint a '70-es években.

Steven Tyler: Kissé szétestünk az utóbbi időben, ez is szerepet játszott abban, hogy végül azt mondtuk: "Fenébe az egésszel, üljünk végre össze." A banda odarepült L.A.-be, ahol épp az Idol-lal meg a többi ügyletemmel foglalkoztam, aztán mind összegyűltünk egy stúdióban Marti Frederiksen-nel. Közöltem velük: "Egy hét alatt megírunk napi egy dalt - menni fog, garantálom." Hogy is mondták a Keresztapában? "Ezt az ajánlatot nem tudták visszautasítani." Megírtuk őket, most pedig hármat közülük kiadunk kislemezként.

Az új album egyik dalában Carrie Underwood is énekel. Honnan jött ez az ötlet?

Steven Tyler: Az egy country-rock keverék, remélhetőleg sikere lesz.

Húzós időszak áll mögöttetek. Minek köszönhető, hogy a mai napig együtt maradt a banda?

Steven Tyler: Szerintem az a tanulság ebben az egészben. hogy ha magadban tartod a haragod, az olyan, mintha megpróbálnál hozzávágni a másikhoz egy forró tárgyat, de végül magadat égeted meg vele. Leszámítva mindannyiunk egóját, tulajdonképpen semmi komoly probléma nem volt köztünk. Ami engem illet, én dalokat és könyvet írtam. Mikor elvállatam az Idol-t, sikerült jól felpiszkálnom a parazsat. Ahelyett, hogy örültek volna a dolognak, irígykedtek rám, de ennek ellenére bevált a dolog. Kockáztattam, de tetszett az ötlet, hogy J.Lo és Randy mellett üljek. Egyszer sem néztem meg a műsort a tévében.

Joe Perry: Ez a banda sosem tűnt el igazán. Most épp abban a klubban vagyunk, ahol először kaptunk lemezszerződést hosszú, hosszú évekkel ezelőtt. Az élet már csak ilyen.

Milyen érzés volt L.A.-ben stúdiózni?

Steven Tyler: Az Idol hétórás felvételei után minden este a Swing House-ban kötöttem ki, ahol további hat órán át húztam az igát. Mindent kifacsartak belőlem. Ahogy belépsz arra a helyre, hat helyiségben L.A. legújabb tehetségei próbálnak. Aztán volt egy hatalmas stúdióterem, ahol Marilyn Manson rakta össze a turnéműsorát, végül a hátsó rész, ami teljes egészében nekünk volt fenntartva. Mikor kifogytam az ötletekből, mindig átsétáltam az új bandákat hallgatni, annyira jól szóltak.

Volt, aki meglepődött, hogy te is ott vagy?

Steven Tyler: Basszus, persze. Állandóan. Figyeltem őket, aztán közbeszóltam, hogy "Állj, egy pillanat. Srácok, hol a dallam? Ne nyeljétek le a mikrofont." Rendesen beparáztak, mikor meglátták, hogy én adok nekik tanácsot, dehát ott éltem négy hónapon keresztül. Jól éreztük magunkat L.A.-ben. Én hívtam el először Johnny Depp-et, hogy hallgassa meg az anyagot, annyira büszke voltam rá. Egy este meg beugrott Jim Carrey, akinek megmutattam az Out Go The Lights-ot, mire majd összeszarta magát. Imádok ilyen sikeres, félőrült emberekkel bratyizni.

A karrieretek jelenlegi pontján a régi rajongók megtartása vagy az újak toborzása a fő cél?

Joe Perry: Fogalmam sincs, kinek jön majd be jobban az új anyag. Szerintem maga a kiadó se tudja, hogyan kéne reklámozni. Nyilván ott vannak a klasszikus rock adók, akik klasszikus rockbandák klasszikus számait játsszák. De ezek vadonatúj dalok. Hogy lehet-e belőlük klasszikus 20 év múlva? Nem tudom. Kivárjuk és megtudjuk. Érzem bennük a lehetőséget, de addig kár találgatni, míg nem adtuk őket elő legalább 50 vagy 100 alkalommal, szerte a világon. Annyi biztos, hogy visszahallgatva nekem tipikus Aerosmith daloknak tűnnek.

Steven Tyler: A szövegírás számomra olyan, mint egy gondolatokkal megrakott vonat - néha kimarad egy-két állomás (nevet). Társalgás közben általában két szót nem tudok összerakni, de mikor nekiülök egy darab papírral, rendszerint előállok egy "Miért" meg egy "Mi lenne, ha" típusú versszakkal, hogy aztán jól aládurrantsak az egésznek egy fasza refrénnel. Nemrég írtam egy Beautiful című dalt, ami egy rövid rappel indul, majd egy olyan refrén következik, ami előremutat zenei téren. Ez egyfajta félütemű refrén, amit még soha senki nem csinált. Hogy akkor én miért? Mert pont leszarom. Mikor már nem számít a pénz, ez a következő lépés. Mikor már nem fontosak a slágerek, az az igazi dalszerzés. Baromi jól szól a dal, ha így állsz hozzá. Van benne valami varázslatos.