Mi teszi különlegessé a Rock Starts of Science alapítványt?

Az egész ötlet egy GQ magazin fotózáson született, ahol rocksztárokat és tudósokat csődítettek össze. A lényeg, hogy mindkét területnek megvannak a maga sztárjai. Ezek a kutatók talán a bolygónk legfontosabb személyei. Ők segítenek megtalálni a gyógyírt a betegségeinkre és egyebekre. Sokan közülük nem kapják meg a kellő elismerést és figyelmet. Sajnos a srácok többségét nem érdekli a tudomány. A legtöbbük rocksztár, előadóművész vagy sportoló akar lenni. Kevesen választják a tudományos pályát. A fotózáson szembesültem azzal, hogy sok kutató külföldről érkezett. Írországban vagy Olaszországban végzik a munkájukat. Idehaza nem képzünk elég tudóst. A fiatalok szívesebben választják a sportot, mert az nagyobb dicsőséget és több pénzt jelent. Sőt, szerintem nem is pusztán a pénz a lényeg. Nem tartják elég érdekesnek. Pedig a tudományoknak igenis megvan a maga érdekes oldala. Miután elbeszélgettem ezekkel a kutatókkal, rájöttem, hogy rengeteg a párhuzam köztük és a rockzenészek közt. Az egyetlen különbség, hogy róluk nem a pletykarovatok cikkeznek. Egészen más szinten mozognak. Ugyanúgy osztanak díjakat, mégsem kapják meg értük azt a figyelmet, mint a mozisztárok. Talán egy-egy felfedezés kapcsán megjelenik egy rövid újságcikk, de hiányzik a felhajtás. Kitaláltuk, hogy ötvözni kellene a két világot. Erre személyes okom is van. Az egyik legjobb barátom most esett át kemoterápián. Az apám rákban halt meg. Szerintem nincs olyan ember, akit nem érint ez a probléma. Biztosan akad egy barát vagy rokon, aki ebben a betegségben szenved. Ritka eset az ellenkezője, a számok pedig egyre növekednek. A kutatók munkája most fontosabb, mint valaha. Mikor előálltak az ötlettel, rögtön azt feleltem: "Csak mondjátok meg, mikor és hol. Ott leszek." Ez nem lehet kérdés tárgya. Túl kiterjedt és fontos a probléma.

Nagyon dícséretes, hogy erre használod az Aerosmith hozta népszerűséged.

Igen, ez az egyik előnye a dolognak. Büszkének és szerencsésnek mondhatom magam, hogy ilyen pályafutás áll a hátam mögött. Ugyakkor fontos, hogy mindebből visszajutassak valamit az embereknek. Mikor fiatalon belefogtam ebbe az egészbe, csak annyit láttam, hogy a zenekarok folyton feloszlanak, a tagok meg hullanak, mint a legyek. Eszembe sem jutott arra gondolni, hogy ezzel töltöm majd a hátralévő életem. Tinédzserként örültem, ha valahogy kihúztunk egy újabb hónapot. Okkal jutottam el idáig. A célom az, hogy megszolgáljam a dolgot.

Milyen érzés volt szerepelni A Fegyverkovácsban?

A szabad fegyvertartás büszke támogatójaként azóta gyűjtöm a fegyvereket, hogy egészen fiatal koromban apám nekemadta az örege 22-es pisztolyát és megtanított lőni vele. Mindig izgattak a lőfegyverek. Mindenfélét gyűjtök, de a kedvenceim az antik darabok. A srácaim ajánlották először a műsort. Megnéztünk pár epizódot és arra gondoltam, jó móka lenne találkozni ezekkel a fickókkal. Az egész családom odavan a fegyverekért. Intéztem pár telefonhívást és kiderült, hogy remekül kijövünk Will Hayden-nel. Találkoztunk néhányszor aztán kiruccantunk Baton Rouge-ba, ahová hozták a stábot is. Jól szórakoztunk. Kellemes hely volt. Sikerült gyarapítanom a gyűjteményemet és új dolgokat is megtanultam. (Az epizódot szeptember 19-én mutatja be a Discovery Channel. - joeperry)

Eljártok a fiaiddal lőtérre vagy vadászni is?

Néha szoktunk vadászni. De ritkán sütöm el a fegyvert. Csak akkor lövök le egy állatot, ha enni akarunk belőle. De ez sem jellemző. A vadászatban sokkal inkább a természet vonz. Imádom a történelmet. Nem csak lőfegyvereket gyűjtök, hanem régi késeket és kardokat is. Van egy ókori görög bronzkardom, amire egy antikvitás üzletben bukkantam. Minden korból vannak darabjaim, de leginkább a puskapor időszaka hoz lázba. A Fegyverkovácsban is ilyen cuccokkal játszadoztunk. Kivittük őket a lőtérre. Kipróbáltunk pár lőfegyvert a kalózok korából vagy az első világháborúból. Előfordult, hogy nem is lövöldöztünk, csak a fegyver felépítését vizsgáltuk meg. A srácaimat nagyon érdekli a mechanika. Többen közülük nagy motorőrültek. Az egyikük épp egy öreg Hondát épít újjá. Kézzel rajzolja le magának az elektronikát. Könnyű a rabjává válni, mert imádok vezetni. Összefügg ez az egész. Családi vonás.

Van kedvenc riffed a Music From Another Dimension-ön? A Legendary Child-é nagyon ütős.

Nos, szeretek kipróbálni különféle gitárokat. Folyton új gitár szintetizátorokra és pedálokra vadászom - gyakorlatilag bármire, aminek a hangzásából ihletet meríthetek. Előfordul, hogy más hangszeren írok meg egy dalt. Ez is adhat ötletet egy riffhez. A Legendary Child esetében majd 20 éve szert tettem egy új gitárszintire. Az a riff volt az egyik legelső dolog, amit eljátszottam rajta. Akkoriban az számított a legmodernebb cuccnak. Kibontottuk, bedugtuk és nekiálltam hülyéskedni rajta. A riff csak úgy előjött. Jó ideig nem tudtam mit kezdeni vele. Igazság szerint kétszer is felkerült a lemezre. Nem tudtuk eldönteni, miben használjuk fel. Ennyi év elteltével valahogy belemászott az agyunkba, de folyton csak ültünk rajta. Végül megcsináltuk a Legendary Child-ot, de egy másik dalba is beletettük. Vicces, mert amikor elkezdtük meghallgatni, milyen anyagaink vannak elfekvőben, rájöttünk, hogy kétszer is elsütöttük ugyanazt a riffet. (nevet) Végül úgy döntöttünk, mindkét dalban jól szól és megtartjuk őket. Így is tettünk. Úgy a fejünkre nőtt, hogy végül kétszer is felhasználtuk. Ezeket a dalokat már arról felismerjük, ha dúdolni kezdjük a riffet egymásnak. Az egész még a Permanent Vacation időszakot követően íródott meg.

Mi a sztori a Freedom Fighter című dal és Johnny Depp vendégszereplése mögött?

Mialatt Steven-nel L.A.-ben dolgoztunk, ő még forgatott az American Idol-lal, ami általában heti két napot jelentett. A fennmaradó időt a stúdióban töltöttük. Nagyon inspiráló időszak volt számomra, különösen, hogy rengeteg zenésszel találkozhattam. Johnny Depp volt az egyikük. El kell ismernem, elsőrangú zenész. Legalább olyan tehetséges benne, mint színészként. Azt hiszem, a színészi karrierje kissé háttérbe szoította a zenélést, de időről időre azért visszatér hozzá. Találkoztam Waddy Wachtel-lel, Slash-sel és mindenkivel, aki arrafelé él. Bostonban általában nincs lehetőségem erre. Csodálatos időszak volt. Úgy éreztem, egy bizonyos vibrálás vagy energia még hiányzik a lemezről, ezért megírtam a Freedom Fightert. A szöveget a tévéhíradó ihlette. Olyan szabadságharcosokról szól, akik nem szükségszerűen bombákkal vagy lőfegyverekkel küzdenek. A tudósítókról. Azokról, akik kiteszik a seggüket a tűzvonalba, hogy megmutassák az igazságot. Az operatőr rögzíti az igazságot és elhozza az otthonainkba. A dallal ezeknek a harcosoknak akartam emléket állítani. Nekiálltam feljátszani a stúdióban, Johnny pedig épp ott járt aznap. Mikor a háttérvokálokra került sor, beugrott és felénekelte őket.