08
11
2009

Kis Aerosmith nosztalgia

A Boston Globe weboldalán remek cikk jelent meg ma Ray Tabano-ról és David Scott-ról, két olyan zenészről, akik a klasszikus felállás kialakulása előtt játszottak együtt Tyler-ékkel. Szerintem kiváló írás, le is fordítottam ide a blogra. Jó szórakozást hozzá.
 

1970 nyarán járunk, öt nyurga kölyök pózol a Bostoni Egyetem lelátóján, kócos hajjal, félszeg mosollyal, bandzsítva a napfényben. Joey Kramer rakoncátlan hajfürtjei mögül bámul ránk. Joe Perry kissé zavartnak tűnik, Tom Hamilton idiótán grimaszol. Steven Tyler - vékonyan, széles szájjal, mint mindig – középen ácsorog. A kép bal szélén pedig Ray Tabano, pólóban és bőr karkötőben, pilótaszemüvegével nagyon lazán fest.

Ők az Aerosmith, még mielőtt ténylegesen Aerosmith lettek volna; egy szemcsés fekete-fehér képen, azokból az időkből, amikor még az egyetem pincéjében jammeltek, és arról álmodoztak, hogy egyszer befutnak. Mára, közel négy évtizeddel és 12 többszörös platinalemezzel a hátuk mögött, valaki hiányzik erről a képről. 1971-ben, egy évvel a Columbia Records-szal kötött lemezszerződésük és az első sikerek előtt, Tabano kilépett a bandából.

„Boston Rosszfiúi”, ahogy gyakran becézik őket, mára lecsillapodtak, és korántsem olyan harapósak, mint fénykorukban. Aktuális turnéjukat betegségek és sérülések nehezítik. Többen műtéten estek át az elmúlt hónapokban, köztük a frontember Steven Tyler is, aki leesett a színpadról múlt héten Dél-Dakotában. Helyük a rock n’ roll panteonjában ettől függetlenül örökre megmarad.

A rockbandák többsége gyakran cserél zenészeket, hisz valamennyien energiától duzzadó, változékony hangulatú, karizmatikus emberek.

„Szinte minden zenekarnak van egy Ray Tabano sztorija” – meséli Stephen Davis, a Rolling Stone egykori zenei szerkesztője, aki könyvet írt az Aerosmith-ről Walk This Way címmel. „Kevesen húzzák ki az eredeti felállásban. Gyakran bandázásból indul az egész, amikor néhány srác összeverődik kipróbálni, hogy szólnak együtt.” A legtöbb rockzenekar a személyiségek összetűzése miatt előbb-utóbb kivet magából valakit.

A Beatles-nek ott volt Pete Best, az unottan játszó dobos, akit csakhamar Ringo Starr váltott; és a basszeros Stuart Sutcliffe, aki tanulmányai miatt hagyta ott a bandát ’61-ben, majd egy évvel később agyvérzésben meghalt. A Rolling Stones egy dobost, egy billentyűst és több gitárost is elfogyasztott, mire végső felállásuk kialakult. De vajon milyen érzés lehet a hátrahagyott tagoknak belegondolni abba, mi lett volna, ha másképp alakul az élet?

„Néha rámtör a nosztalgia” – mondja a 62 éves Tabano, aki egy élelmiszeripari céget vezet New York államban. „De igyekszem elhessegetni. A saját életemmel kell törődnöm. Nincs értelme folyton töprengeni és megbánni dolgokat.”

Tabano és Tyler (utóbbi akkor még Tallarico) gyerekkori barátok voltak Yonkers-ben, ahol hófehér házak és zöldellő gyep végeláthatatlan erdejében nőttek fel. A gimiben mindketten játszottak néhány bandában, és érettségi után is a zenével akartak foglalkozni.

Tyler ismert egy Joe Perry nevű gitárost, aki a Jam Band nevű zenekarban játszott együtt a basszeros Tom Hamilton-nal és a dobos David „Pudge” Scott-tal. A 70-es évek elején Boston-ba költöztek, ahol egy barátjuk megengedte, hogy az egyetem pincéjében gyakoroljanak. Ekkor született meg az Aerosmith első felállása: Ray Tabano – ritmusgitár, Steven Tyler – ének, Joe Perry – szólógitár, Tom Hamilton – basszusgitár, Joey Kramer – dob.

Scott, aki a Weston Gimnázium tanulója volt, kivált a csapatból. A szülei nem engedték elköltözni egy rockzenekar miatt. „Majd megszakadt a szívem” – meséli.

A banda kezdetben kisebb koncerteket adott Boston könyékén, Tabano azonban túl labilisnak mutatkozott, és a gitártudása sem volt megfelelő, állítja Davis, aki több interjút készített a csapattal könyvéhez. (Ezt a részletet senki sem kívánta kommentálni.)

„Egy nap Steven odajött hozzám, hogy gyakoroljak többet, mert nem vagyunk egy szinten” – meséli Tabano. „Végül aztán rájöttem, nem vagyok odavaló.” És ennyi a történet. 1971 ősze volt. Még emlékszik a motorútra az utolsó koncertről hazafelé – a szél az arcába csap, ő pedig dühös és elkeseredett, de kissé mégis megkönnyebbült, hogy vége „a pénztelenségnek, az ivászatnak, a semmittevésnek”.

Brad Whitford vette át a helyét a csapatban, de Tabano később mégis visszatért, hogy segítse a srácokat a színfalak mögött. Üzleti ügyeket intézett, megtervezte a klasszikus Aerosmith logót - a szárnyas A-betűt -, és ellátta a zenekar szükségleteit. A ’70-es évek végén végleg otthagyta őket.

Mindeközben, 1974-ben Scott leérettségizett, és tisztes távolból figyelte az Aerosmith berobbanását. „Mintha valami meghalt volna bennem” – mondja. Keserűségében végül letett a főiskoláról és elhatározta, hogy saját zenekart alapít.

„Úgy gondoltam, én volnék az Aerosmith első dobosa, a lemezcégek majd biztos szívesen meghallgatják a zenémet. Tévedtem.” 1980-ban lemondott profi dobos karrierjéről és a Hewlett-Pacard céghez ment dolgozni.

A ma 54 éves Scott alacsony, köpcös férfi khaki ingben, Reebok cipőben. Manapság a North Reading-nél eladóasszisztens.

„Folyton mondják nekem, hogy velük kellett volna mennem Boston-ba, és most ez meg az lehetnék, menő kocsikkal járnék” – mondja. A mai napig őriz egy dobfelszerelést a pincéjében, valamint a Jam Band eredeti lemezborítóját lángokkal és szemgolyókkal, amit maga Joe Perry rajzolt színes ceruzával.

Őszülésbe hajló, rövid frizurájával Tabano igazi nyitott, pozitív ember benyomását kelti. Egyik karját tetovált kék sárkány díszíti, ami szerinte a „belső erőt” szimbolizálja. Otthonának konyhájában állva – csillogó csempe tálaló néhány gondosan összeválogatott citrommal, amiről a felesége gondoskodott – szinte kedélyesnek látszik. Szakácskötényt visel, rajta a „Raymond Tabano: 5 Csillagos Ínyenckonyha” felirattal. Állítja, a szakácskodás még az Aerosmith körüli időkből ragadt rá. „Rájöttem, hogy szeretem a dolgok velejét igazgatni, a színfalak mögötti dolgokat” – meséli. Az Aerosmith elhagyása, és némi rehabon töltött idő után hat hónapos kurzuson vett részt egy Manhattan-i francia konyhaintézetben.

A zenekarral kapcsolatos emléktárgyait a pincében őrzi. „Walk this way”, mutat mosolyogva a mélybe vezető lépcsőre. A falak telis tele lemezekkel. Régi fotók és hangfelvételek tornyosulnak a sarkokban. Tabano előhúz egy halom színpad mögé szóló belépőkártyát a vécéből, és széttolja őket az ujjaival: Toys In The Attic Turné ’75, Nine Lives Turné ’97, Rocksimus Maximus Turné ’03.

Scott-nak is kész kollekciója van VIP-belépőkből. „Ha kívánhatnék egyet, szeretnék eljátszani velük egy dalt” – mondja. „Nagyon király lenne.”

Tabano több száz Aerosmith koncerten megfordult már az évek során. A mai napig felkavarja a dolog, teszi hozzá; amikor meglátja a hisztérikus tömeget, a színpad ragyogó fényeit, és azoknak a srácoknak a saját turnébuszát, akikkel valaha együtt játszott. „Egyszerűen fantasztikus. Úgy értem, öregem, nem semmi, hová jutottak.”

Leül egy fotelbe és ölébe veszi elektromos gitárját, egy csillogó Fender Stratocaster-t.

„Ott voltam a rock n’ roll születésénél” – folytatja. „A ’60-as évek forradalmat hoztak, hirtelen mindenki új tudatra ébredt. Megjelent a Technicolor, eltűntek a fekete-fehér filmek. Szerencsésnek érzem magam, hogy átélhettem valamit, amiről mások csak olvasni tudnak.”

A gitárt a fal mellé állítja, és felemel egy megfakult lemezt a padlóról, majd óvatosan lefújja a port róla.

„Néha úgy érzem, nem arra termettem, hogy nagy ember legyek, csak arra, hogy megforduljak közöttük. És egyébként is, a hírnévnek ára van – nincs magánélet, csak felfordulás.” Tabano 15 éve él együtt a feleségével, és a mai napig kettesben vacsoráznak minden hétfő este. Ilyenkor lazacot készít neki szójaszósszal, a kedvenc ételét.

A nappalija ablakában állva Tabano kinéz a zöldellő udvarra; a csendes utcára, ahol katonás rendben sorakoznak a házak. Sok évvel ezelőtt hasonló környéken bicajoztak és másztak fára Tyler-rel.

„Néha talán spórolnom kell kicsit, hogy kijöjjek a fizetésemből, de szabad vagyok” – mondja. „És mindig is ezt szerettem volna.”





A cikk eredetijét itt találjátok.

Írta: joeperry | Tags: Címkék: interjú ray tabano david scott
| |

A bejegyzés trackback címe:

https://aerosmith.blog.hu/api/trackback/id/tr61303064

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

messin 2009.08.11. 18:42:54

Köszi! Nagyon klassz fordítás, bár az eredetit nem olvastam, de sikerült úgy megírnod, hogy hangulata van. Gratulálok.

Blog.hu Sablonok (Népkert Kft.)