Szombat este többek közt Steven Tyler és Joe Perry is beiktatásra kerül a Hollywood Bowl Of Fame dicsőségcsarnokába, a páros ráadásul élőben is előad majd néhány Aerosmith dalt, nagyzenekari kísérettel. Erről, valamint az Aerosmith jövőbeli terveiről is mesélnek nekünk a Rolling Stone friss interjújában: 

Mit jelent számotokra a Bowl, mint helyszín?

Steven Tyler: Csak nézd meg, kik léptek ott fel korábban - Billie Holiday, Judy Garland, a Stones, a Beatles, Frank Sinatra -, vagyis ahányszor felmegyek arra színpadra, szerinted nem jut eszembe, ki látta még azt, amit én látok? Fantasztikus érzés. Nagyon megtisztelő. Ráadásul az L.A. Filharmónikusok zenei programja pénzt juttat az iskoláknak, így a srácok megtanulhatnak hangszeren játszani. Az iskolák a zeneoktatáson szeretnek először spórolni. Nem fogják fel, mennyire fontos a zene a fiatalok életében.
A dalokon keresztül is lehet tanulni, szerintem az iskolarendszernek ideje lenne felismernie ezt a tényt. A ritmusérzék segít a tanulásban, a dallamok pedig szintén jó alapot nyújtanak. Helyesnek tartom, amit az L.A. Filharmónikusok tesznek, ebből az estéből pedig vaskos bevételük lesz.

Joe Perry: Négyszer léptünk itt fel korábban. A hely története mély nyomott hagyott bennünk. Szívesebben játszom a Hollywood Bowl-ban, mint bárhol máshol. Nehéz helyszín egy rockbandának, de a hangzása remek és ott kísért mindazoknak a szelleme, akik korábban a színpadon álltak. Emellett fontos célt is szolgál az este. Ne feledjük, hogy a bevétel olyan iskolákba juttatja majd el a zenét, ahonnan a kormányzati spórolás korábban ezt megvonta. Ez fontosabb dolog, mint maga a koncert vagy a fellépők. Nagyon fontosnak tartom, hogy a gyerekek olyan korán megismerkedjenek a zenével, ahogy csak lehetséges - nem feltétetlenül kell zenészekké válniuk, de adjuk meg a lehetőséget. Ezt a művészeti formát fiatalon sokkal könnyebb befogadni.

Ráadásul a Hollywood Bowl nagyzenekara fog kísérni benneteket.

Steven Tyler: A műsor része lesz az I Don't Want To Miss A Thing is. Ehhez a számhoz remekül passzol a nagyzenekar, úgyhogy pár nappal a fellépés előtt találkozom majd a srácokkal, hogy átnézzük a kottáikat és feldobjuk kicsit az egészet. Imádom, mikor így felturbózzuk az eredeti dalokat. Nagyon frankó lesz, alig várom már. Dobni kell a kritikusoknak is egy gumicsontot, nem igaz? Imádnak cikizni minket. Szerintem a stílusom nem bírják. Én imádom (nevet).

Joe Perry: Öt dalt adunk elő. Mindig érdekes hallani, hogy a popzenészek miként boldogulnak a rockzenével. De játszunk két balladát is. Csodásan fog hangzani, különösen a Bowl színpadán. Azt hiszem, 98 tagú lesz a nagyzenekar. Átlépjük a korlátokat, remek  este lesz.

John Legend-et Stevie Wonder fogja beiktatni. Azt hiszem, őt elég jól ismeritek már.

Steven Tyler: Számtalan alkalommal találkoztam Stevie-vel. Jártam a születésnapi partiján a Bahamákon, megismertem a családját. Jól ismerem és nagyon szeretem, többször szóba került köztünk a Talking Book című lemeze és mindenféle más téma. De életem egyik legcsodásabb pillanata - és Istennek hála, akad még bőven -, mikor az Idol forgatásán ünnepeltem a 64. születésnapomat. Épp a reklámszünetről tértünk vissza, lent beszélgettem pár emberrel, és mikor megfordultam, a színpadon ott volt Stevie Wonder. Arra gondoltam, "Istenem, mi a fene ez?" Aztán elkezdte nekem énekelni a Happy Birthday-t, én meg: "Mi a fasz?" És ez csak az első év volt. A következőben Joe Perry lépett elő.

Joe Perry: Úgy emlékszem, sosem találkoztunk, márpedig erre alighanem emlékeznék. Nyilván nagy rajongója vagyok, a zenéje nagy hatással volt arra, hogyan írom a dalokat. Vicces, mert a Walk This Way-t is játszani fogjuk, és talán erre a dalra vagyok a legbüszkébb azok közül, amiket Steven-nel írtunk. Jól emlékszem a hatásokra, amik akkoriban értek, mikor azt a riffet és minden mást megírtam. Ha van olyan dalunk, ami talán jól állna Stevie-nek is, azt hiszem, ez lenne az.

Hamarosan odahaza folytatjátok a turnét. Mire számíthatnak az Aerosmith rajongói a közeljövőben?

Steven Tyler: Joe kiadott már vagy négy szólólemezt. Én még soha, mert kemény dolog szöveget írni és megcsinálni a hangszerelést, eddig pedig az Aerosmith lemezek tökéletesen megfeleltek számomra. Felszabadító érzés volt megírni őket. De nemrég jó móka volt összehozni az (It) Feels So Good-ot. Marti Frederiksen-nel csináltam. Akkor villant belém, hogy jó lenne csinálni egy szólólemezt, így most erre akarok koncentrálni. Van néhány remek ember, akikkel szívesen dolgoznék együtt. Még nagyon korai stádiumban van egész, de most ez a célom. Csinálni valami teljesen különbözőt az Aerosmith-től. Az Aerosmith most csúcson van, de a lemezünk elkészült. Ez az album affelé "mindenki egyért, egy mindenkiért" stílusban készült el. A szívem ugyanakkor olyan különc, fura dolgokért is dobog, amik nem biztos, hogy sikert aratnának az Aerosmith-ben. Bírom az elektronikát - azóta, hogy meghallottam a Stockhousen-t '65-ben. Vagyis rengeteg cucc vonz - jó kis fura zenék, amiket szívesen kieresztenék a torkomból. Az Aerosmith nem áll le, hamarosan megyünk Kínába és Szingapúrba. Egészen új távlatok nyílnak meg a zenekar előtt. Az Aerosmith továbbra is az életem része, de most ezért a lemezért viszket a talpam és meg is fogom csinálni.

Kikkel tervezel együttműködni a szólólemezen?

Steven Tyler: Annyi remek zene van. Nagy Skrillex rajongó vagyok. Nemrég együtt vacsoráztam Deadmau 5-val. Elképesztő ötletei vannak a következő turnéjára - teljesen ledöbbentett, mire képes. Ő egyszemélyes előadó. Minden centet egyedül keres meg és nagyon érti a dolgát. Tudja, mit akarnak hallani az emberek, a mai napig tényező. Vagyis beteg egy vacsora volt, kibaszottul durva. Ezt akarom csinálni, felfedezni dolgokat... Kockáztatni, egyedül vágni bele az egészbe. Nincsenek határidők - januárban nekiállok és meglátjuk, hová jutok el márciusig.

Joe, hogy áll a könyved?

Joe Perry: Rengeteg munkával jár. Ott az Aerosmith 42 éve plusz az 20, ami elvezetett hozzá. Át kell rágnom magam az egészen. Annyira közel akarok kerülni az igazsághoz, amennyire csak a memóriám engedi. Nem arról van szó, hogy leülök, adok pár interjút, aztán a szellemíróm szépen összedobja az egészet. Majd minden nap együtt dolgozunk rajta. Közös munka. Most úgy háromnegyed részben vagyunk kész az első változattal.

Mi volt a legmeglepőbb élmény a könyv írása során?

Joe Perry: Azt hiszem, az a néhány igen kemény időszak a banda történetében - átgondoltam a szerepemet ezekben és rá kellett jönnöm, hogy ha haladni akarsz tovább előre, akkor el kell fogadnod, hogy időről időre bekövetkeznek. Például mikor szétesett a zenekar - ahogy túljutottunk ezen az időszakon, mind leültünk egymással és átbeszéltük a dolgokat, megtaláltuk a saját belső békénket, javaslatokat tettünk a jövőre nézve és bocsánatot kértünk, ha kellett. Amikor 20 évvel később újra bekövetkezik mindez, újra át kell élned az egészet, a maga tömény valójában. Megint mélyen bele kell ásnod magad az egészbe, ami nagyon meglepő élmény. Mint feltárni egy régi sírt - nem akarsz újra visszajutni arra a helyre. De ahhoz, hogy olyan jó könyvet írhassak, amilyet szeretnék, most meg kellett tennem. Ez nagyon meglepő volt. De megkerestem pár régi haveromat, akik segítettek felszínre hozni pár nagyon kellemes emléket is. Sokan küldtek nekem képeket, videókivágásokat, ilyesmit. Egy barátom talált egy 30 másodperces felvételt az első bandámról, mikor még csak 14 voltam, meg is van otthon 8mm-es szalagon. Sajnos hang nincs hozzá - de talán nem is baj (nevet). De jó érzés volt megnézni.

Ez eddig egy remek év számotokra ezekkel a díjakkal, nemrég még a dalszerzők dicsőségcsarnokába is bekerültetek.

Steven Tyler: A zene számomra kifejezi mindazt, amire szavakkal nem vagyunk képesek, és ez a banda szerintem nagyon jó ebben. Amikor díjat kapunk érte, mindig az ugrik be először: "Mi a fasz?" Ez maga az élet nedves, pucér, éhes valósága, néhányunknak pedig idővel csak egyre jobbá és jobbá válik minden.