Tekintve, hogy immár kevesebb, mint egy év választ el minket a Just Push Play megjelenésének 20. évfordulójától, valamint elég valószínűtlen, hogy ebben a néhány hónapban váratlanul új lemezt tolna az arcunkba a banda (a turnéban azért még reménykedem, ha COVID úr is úgy akarja); azt hiszem, nem sietem el azt a kijelentést, hogy bizony az Aerosmith zenekar finoman szólva, nos, khm, nem volt túl aktív ebben az eltelt két évtizedben, legalábbis ami a stúdióanyagokat illeti. Tudom, tudom, hivatalosan a Honkin' On Bobo is sorlemeznek számít, imádom, tán még a polcon is itt figyel valahol; de azzal az egyetlen eredeti dallal még a legtöbb válogatás is ráver ebből az időszakból. A matek tehát mindössze egy kettest hoz ki (darabszámra, de az osztályzat se lenne nálam jobb), amivel egy érettségin ugyan kényelmesen át lehet csusszanni; mi azonban aligha elégszünk meg ennyivel.

Szóval, ha már így alakult, ahogy, szerintem rajongóként tegyük félre a kesergést és mutassuk meg, hogy igenis van lejjebb, vagyis léteznek olyan ma is aktív zenekarok, akikhez képest Tyler, Perry és a LI3 igenis hallatlanul termékeny; mi több, a zsenialitásnak felülről fityiszt mutató ötösfogat aktívabb, mint valaha! Íme három banda, akit csípőből odavágnék, ha a kocsmaasztalnál egy kevésbé Aero-kompatibilis sörtárs elfogultsággal vádolna meg kedvenceim irányában:

KISS

Hát igen, így kell öngóllal debütálni rögtön az első percben, csípőből előhúzott legelső jelöltem ugyanis szintén nem kevesebb, mint kettő stúdiólemezt pakolt ki az asztalra a taglalt időszakban (Sonic Boom / 2009, Monster / 2012). Mentségemre szolgáljon, hogy előbbit ismerem és még hallgattam is anno (tetszett), de a Monster valamiért teljesen kimaradt.

VAN HALEN

Ha az egál sikernek számít, az imént szakítottam; Eddie és aktuális énekesének utolsó lemeze viszont pont úgy 2012-es (A Different Kint Of Truth), mint esetünkben, ráadásul még csípem is. Azt viszont sajnálom, hogy a folytatásban egy ilyen kaliberű bandát megint sikerült lélegeztetőgépre kapcsolni, azzal egy egyszem koncertlemezzel ugyanis marhára nem vagyunk kisegítve.

THE WHO

Oké, ez nem kicsit szemtelen, de ők akartak visszatérni, különben a kutya nem számítaná őket aktív bandának (Who / 2019). Ha már így alakult, sikerült azt a bravúrt elérniük, hogy az Aerosmith-nél közel egy évtizeddel idősebb zenekarként frisebb diszkográfiát tudnak magukénak. Mission Complete.

Kár lenne ragozni, ezzel a bejegyzéssel csúnyán felsültem, három kapásból rávágott riposztból maximum egy pontot sikerült összehoznom (ez még Vágó úrnál sem érne százezret). Sebaj, most jöttök Ti, alig várom a jobbnál jobb jelölteket, akiket sikerült kihagynom. Ne kíméljetek.

(U.I.: Hogy kicsit hosszabbnak tűnjön a poszt, jól teleraktam random Aero képekkel, amiknek ugyan semmi köze nincs a cikk témájához, de legalább marhajól néznek ki.)