Joe Perry 1959 Les Paul néven új gitárt dob piacra a Gibson Custom Shop. A limitált példányszámban forgalomba kerülő hangszerek közül 50-et maga Joe dedikált. Alább a Gibson.com cikkében Joe eleveníti fel a gitár kalandos történetét, aki pedig ennél is többet szeretne megtudni róla, annak az alábbi linket ajánlom, ahol akár egy dedikált példányt is rendelhet magának - csekély 18 ezer dollárért.

Akadnak feledhetetlen gitárok - még Joe Perry számára is, aki alighanem több hathúrost fogott már a kezében, mint bármelyikünk egész életében. 1959-es tobacco sunburst Gibson Les Paul-ja épp ilyen hangszer.

A Joe Perry 1959 Les Paul néven megjelenő legújabb történelmi gitárját limitált példányszámban dobja piacra a Gibson Custom Shop. Az eredeti példány egészen a '70-es évek végéig állt Perry tulajdonában, aki a stúdióban és a turnékon egyaránt használta és olyan albumokon szólaltatta meg, mint a Rocks, a Draw The Line és a Live! Bootleg. Utóbbi lemez belső borítóján egy fotó is megörökíti a gitárost hangszerével.

"Megvan benne minden, ami naggyá teszi a Les Pault" - meséli Perry. "A nyaka nem olyan vastag, mint mondjuk egy '54-es Gold Top-é, de így is elég vaskos a fogása. A kimenő teljesítménye sincs az egekben, így rengeteg hangot kicsalhatsz belőle. A magas hangoknál egyfajta harangszerű csendülést ad, én pedig egyébként is azokon játszom általában. Természetes, meleg hangzás jellemzi, de ha feltekered, megdörren. Minden gomb és kapcsoló épp ott van, ahol lennie kell."

Joe és Les Paulja élőben

Perry nem emlékszik tisztán, hol tett szert a hangszerre, de úgy véli, egy "éjjeli csereüzlet" eredménye.

"Akkoriban ez megszokott dolog volt" - magyarázza. "Egy este a New York Dolls előtt játszottunk és emlékszem, hogy elcseréltem egy gitárt Johnny Thunders-szel egy dupla pickup-os TV Model-re. Tetszett a hangja, ő pedig tőlem akart egyet megszerezni, így simán cseréltünk. Folyton ez ment."

"Akkor még nem volt túl sok gitárom. Egyszer valaki kölcsönadott nekem egy tripla pickup-os fehér Les Paul SG-t. Mikor aztán hozzájutottam ahhoz az '59-eshez, rögtön előlépett a saját Les Paul-ommá. Az egyetlen gitár volt, amitől nem voltam hajlandó megválni. Volt még pár Junior-om meg egy tripla pickup-os fekete is, amik csak jöttek és mentek. Az '59-es Les Paul-ok viszont lenyűgöző darabok és akkor először jutottam hozzá egy ilyenhez."

"Az '59-esek többsége már nincs kereskedelmi forgalomban. A neves gyűjtő, Perry Margouleff egyszer azt mondta nekem, hogy nagyjából 80%-uk hollétét sikerült tisztázni, és ez a szám évről évre nő. Legtöbbjük gyűjtők kezében van, akik meg is tartják maguknak. Minden egyes darabnak megvan a maga története. Mára 54 évesek ezek a gitárok, ami tekintélyes kort és élettapasztalatot jelent; embernek, gitárnak egyaránt."

Perry és fantasztikus hangszere történetének legérdekesebb része az az időszak, melyet egymástól távol töltöttek el. Az évek során olyan zenészek bukkantak fel a hangszer közelében, mint Slash, Eric Johnson, a jazzgitáros Gerry Beaudoin és a bostoni rock legenda, Billy Loosigian.

Különféle sztorik keringenek arról, hogyan vált meg Perry a gitártól. Ő maga úgy emlékszik, készpénzre volt szüksége, ezért eladta 4500 dollárért, de nem biztos a részletekben. Mások, köztük Loosigan szerint egy, már nem létező Cambridge-i hangszerbolt tulajdonosa vette meg más hangszerekkel együtt Perry első feleségétől, Elyssától, a válásuk után.

Loosigan egy nap besétált az Ellison Street-i üzletbe, ahol korábban dolgozott is egy ideig, és a kiállított gitárok között meglátta a Les Paul-t. "Rögtön felismertem, hogy Joe Perry-é" - meséli. "4200 dollárt és egy Firebird 1-est adtam érte. Felújítottam. A nyaka tele volt mélyedésekkel, japán stílusú műanyag tunerei és réz gombjai voltak. A pickup-okról hiányzott a borítás. Ezeket mind kijavítottam, Kluson tunereket és Gibson pickup borítást tettem rá, na meg újra is bundoztam."

Loosigan először Andy Pratt 1982-es Fun In The First World című lemezén használta a gitárt, később pedig a bostoni punklegenda, Willie Alexander oldalán játszott rajta, állandó tagja volt ugyanis a Alexander zenekarának.

1987 márciusában, miután vásárolt egy másik 1959-es Les Pault, Loosigan eladta Joe Perry egykori hangszerét az elismert jazzgitárosnak és kereskedőnek, Beaudion-nak. Néhány nappal később Loosigan ismét megpillantotta a gitárt egy kiállításon, ahol Eric Johnson játszott rajta. Johnson ezután hazavitte a hangszert, Joe Perry pedig ismét bekerült a történetbe.

"1984-ben, mikor újra összeállt az Aerosmith eredeti felállása, turnéra indultunk Back In The Saddle Tour néven" - meséli Perry. "Felhívott valaki, aki Eric Johnson képviselőjeként mutatkozott be. Azt mondta, Eric megtudta, hogy az enyém volt a gitár és kész nekem eladni önköltségi áron. De akkoriban egyszerűen nem telt rá. A banda épp csak összeállt, friss házas voltam a feleségem pedig teherbe esett. Azért megköszöntem, hogy gondolt rám, megtisztelve éreztem magam."

"Néhány évvel később épp a második lemezünkön dolgoztunk Bruce Fairbairn-nel (Pump, 1989), én pedig kezdtem annyira rendbe jönni anyagilag, hogy újra gyűjthessem a gitárokat. Arra gondoltam, érdemes lenne visszaszerezni a Les Pault" - folytatja.

"Elhatároztam, hogy kiderítem, kinél lehet, ezért telefonálni kezdtem és néhány barátomat is ráállítottam az ügyre. Meséltem róla Brad-nek is, ő pedig másnap azzal állított be a stúdióba, hogy tudja, hol van a gitárom. Előhúzta a Guitar World magazin egyik számát, amiben volt egy cikk Slash gitárparkjáról, a lap közepén pedig ott virított a hangszerem. Nem volt nagy meló megtalálni."

Slash példaképe gitárjával pózol - plusz pont jár a pólóért

A gitár könnyen felismerhető volt a felső hangerőszabályzó körül félkör alakban kikopott fáról. A Joe Perry 1959 Les Paul modellről ez a részlet sem hiányzik.

"Felhívtam Slasht és megpróbáltam rávenni, hogy adja el nekem, mire ő: 'Óh öreg, csak ezt ne kérd tőlem.' 'Megértelek, de nagyon szeretném visszakapni', válaszoltam neki. Dumáltunk még néhány percet, végül pedig újra megkértem, hogy gondolja át a dolgot, mielőtt letettem a kagylót."

"Idővel egyre gyakrabbak lettek köztünk a telefonhívások. Jóbarátok vagyunk, így biztos voltam benne, hogy előbb-utóbb rá tudom beszélni. Minden alkalommal megemlítettem neki a dolgot, neki pedig alighanem rosszul esett folyton nemet mondani. Végül aznap, mikor Steven és én egy Guns N' Roses koncerten vendégeskedtünk Párizsban, odafordultam Slash-hez: 'Haver, ha egyszer úgy döntesz, eladod nekem a gitárt, szólj, de addig nem piszkállak többet vele, mert nem akarom, hogy gallyra menjen a barátságunk.'"

Perry persze nem tudta, hogy Slash titokban azon szervezkedik a barátaival, hogyan juttassa vissza neki a hangszert. 2000-ben, mikor Perry épp a Cheap Trick oldalán készült színpadra lépni 50. születésnapi partiján, valaki a kezébe nyomta a gitárt, rajta egy üzenettel: "Boldog Születésnapot! Slash".

"Eldobtam az agyam! Gondolom, sejted, melyik gitárral játszottam végig a bulit" - emlékszik vissza Perry. "Ahogy a kezembe vettem, visszatértek az emlékek. Éreztem a csupasz fát a kisujjamnál, ahol a hangerőszabályzó van. Mintha újjászülettem volna. Azonnal ráéreztem minden egyes rezdülésére, pedig nem is láttam hosszú évekig."

Az eredeti hangszer #1

"Úgy tudom, Slash csak a stúdióban használta" - folytatja Perry. "Többször felhívtam, hogy megköszönjem neki, talán túl sokszor is, és úgy három héttel később elmesélte, hogy visszakapta az egyik kedvenc gitárját, amit korábban elloptak tőle - méghozzá postán." Karma.

Perry és gitárja azóta is elválaszthatatlanok. Magával vitte az Aerosmith téli turnéjára is, ami során többek közt Nashville-ben is megfordult, így a Gibson Custom Shopot is meglátogatta.

"Csodálatos munkát végeztek a reprodukció során" - állítja Perry. Az egyetlen látható különbség, hogy a reprodukción, ellentétben Perry hangszerével, valamennyi hangolókulcs eredeti. "Nem is olyan világos árnyalatú, mint a legtöbb '59-es, mondjuk Duane Allman-é" - teszi hozzá.

(...)

A Joe Perry 1959 Les Paul a Gisbon harmadik modellje, mely a gitároshoz kötődik. A két korábbi modellt - a Joe Perry Boneyard Les Pault, és a Signature-t - már nem gyártják.

"Ez a modell sokkal inkább főhajtás egy különleges hangszer előtt, semmint egy hozzám kötődő darab - jóllehet 50 darabot dedikálok is közülük" - meséli Perry. "Én tisztelgésként fogom fel. Hosszútávon egyébként is csak kölcsönözzük ezeket a gitárokat. Egyszer már kikerült a kezemből, aztán visszatért, és megint más veszi majd a kezébe, miután lefejtették róla a hideg, halott ujjaimat."

Perry a '60-as évek végén kezdett el kötődni a Les Paul-okhoz, még az Aerosmith megalakulása előtt. "Jeff Beck egyik hétvégén Bostonba érkezett, hogy adjon néhány koncertet, én meg szabit vettem ki, hogy mindet megnézhessem" - emlékszik vissza. "Mikor hétfőn visszamentem melózni, már az járt a fejemben, hogy ideje szerezni egy Les Pault."

Perry az akkori gitárját elcserélte egy Les Paul Gold Top-ra, amit egy Lawrence-i zenebolt falán látott meg. Később ezt a hangszert - továbbá egy másik Gold Top-ot, ami Brad Whitford tulajdonában állt - használták az Aerosmith első lemezének felvételeinél.

Az eredeti hangszer #2