A hétvégén nem bukkantam érdemleges új infóra a csapat háza tájáról, épp ezért, hogy ne maradjon a blog új bejegyzés nélkül, egy Mozgóképes DVD-kritikát mentenék át ide, amely a banda 2004-ben megjelent koncertfilmjét mutatja be.

Kedvenc zenekarom, az idén épp 40 éve alakult Aerosmith igazi fogalom a könnyűzenében, a rock egyik ragyogó állócsillaga, millió és millió rajongóval világszerte. Steven Tyler és Joe Perry kettőse kirobbanthatatlan a műfaj legnagyobb alakjai közül, mint ahogy a zenekar másik három tagja, Brad Whitford gitáros, Tom Hamilton basszeros és Joey Kramer dobos is. Az  Aerosmith számolatlan slágere, platinalemeze és különféle elismerése mellett még egy dologban igazi kuriózumot jelent, ez pedig a fent megnevezett öt ember, akik egy rövid félresiklást leszámítva négy évtizede változatlan felállásban játszanak együtt, a rajongók legnagyobb örömére.

Jóllehet a csapat az évek során a stúdiólemezek mellett kitermelt jónéhány válogatást (Greatest Hits, Pandora’s Box, Young Lust, O, Yeah! – Ultimate Aerosmith Hits, Devil’s Got A New Disguise, csak hogy néhányat említsek) és koncertlemezt (Live Bootleg, Classics Live, A Little South Of Sanity, Rockin’ The Joint) magából, sőt, a 90-es években a videójáték ipart is meghódították (Quest For Fame, Revolution X, Guitar Hero: Aerosmith), hivatalos mozgóképekkel nem igazán kényeztették el a közönséget. Az 1989-ben megjelent Live Texxas Jam koncertfilmet leszámítva mindössze néhány videóklip gyűjtemény és egy ’így készült’ jellegű dokumentumfilm (The Making Of Pump) jelent meg a bandától egészen 2004-ig. Őszintén szólva sokat gondolkodtam már ennek az okán, hisz nyilvánvaló népszerűségük mellett az Aerosmith mindig is a leglátványosabb bandák közé tartozott, élén Tyler-rel, aki igazi színpadra termett egyéniség extravagáns megjelenésével és mozgékonyságával. Akárhogy is, a szomorú tényen mi rajongók sem tudunk változtatni, meg kell elégednünk a koncertlemezekkel, hálistennek azokból nincs hiány.

Ezt az űrt próbálta végül betölteni a csapat 2004-ben, amikor szinte a semmiből váratlanul előrukkoltak egy koncert DVD-vel (a mai napig emlékszem, hogy meglepődtem, amikor először összefutottam a kiadvánnyal a Media Markt polcain, pedig akkoriban már rendesen követtem Tyler-ék munkásságát). Az aktuális Aerosmith sorlemez, a kiváló blues feldolgozásokat tartalmazó (és méltatlanul mellőzött) Honkin’ On Bobo mindössze néhány hónappal korábban került a boltokba, ráadásul a kiadvány címe, jelesül a You Gotta Move is egy azon szereplő dal címe, így első gondolatom az volt, csak afféle promóanyaggal van dolgom. Szerencsére tévedtem.

A film

A kiadvány velejét alkotó 96 perces koncertfilm a Honkin’ On Bobo turné állomásain került rögzítésre, és az ott elhangzó dalok legjobbjait gyűjti egy csokorba, megspékelve a trackek közé beiktatott rövid interjúkkal, backstage-jellegű felvételekkel. Szerencsére a már említett blues lemez jelenléte cseppet sem domináns, a filmbe beválogatott 16 sláger negyede kerül ki a feldolgozás lemezről, a fennmaradó tucatnyi tétel pedig a legkiválóbb, legmaradandóbb Aerosmith dalok közül való, kivétel nélkül szédületesen előadva. A srácok talán életük formájában zenélnek, mindenki arányosan kiveszi a részét a színpadi show-ból. A két sztár természetesen ezúttal is Tyler és Perry, a kamera jórészt körülöttük pörög-forog, igazán látványos képsorokat produkálva. A rengeteg kameraállás mellett külön tetszettek a grandiózus színpadképek, az egyik helyszínen például hatalmas neonfeliratok és ábrák borítják a falat, másutt pedig a színpad a nézőtér kellős közepére van elhelyezve, hosszú kifútókkal, így a szerencsések valóban néhány centiméterrről csodálhatják kedvenceiket. A banda  pedig ki is használja ezt, hisz rendszeresen kirándulást tesznek a csápoló kezek erdejébe, sőt, Tyler egy alkalommal még artistákat megszégyenítő módon végig is siklik felettük. Csillagos ötöst érdemel tehát a látvány, az embernek csak akkor önti el keserű íz a szája szélét, mikor a bambán álldogáló, közönséget megmozgatni szinte képtelen hazai csapatokra gondol, bizony, ezen a téren is alaposan el vagyunk még maradva a nagyvilágtól (tisztelet a kivételnek természetesen).

Említést tennék még a dalok közé helyezett extra tartalomról is, ugyanis nekem ezek is nagyon tetszettek. Rövid interjúrészleteket láthatunk a csapat tagjaival, akik néhol a soron következő nótáról, de legtöbbször egymásról és magáról a bandáról osztják meg benyomásaikat velünk. Emellett láthatunk epizódokat a turnégépezetről, arról, hogyan áll össze egy-egy állomás színpadképe, találkozásról a rajongókkal, a tracklist összeállításáról, és egyebekről, néha egészen vicces képsorok formájában (ilyen például az a jelenet, mikor Tyler maga is megpróbálkozik a díszletépítéssel, vagy egy rajongó az énekes jelenlétében kéri meg barátnője kezét). Szerintem remek ötlet volt így összeállítani az anyagot, hisz ettől áll össze igazi egységes, hangulatos egésszé ez a koncertfilm, és legalább van időnk szusszanni egyet a következő dal előtt. A tamáskodóknak megjegyezném, hogy a fejezetváltás gombbal természetesen átléptethetők ezek az intermezzók, így ha valaki látta már őket (vagy csak a zene érdekli), nem kell tekergetnie.

A látvány mellett a hangzás is minden elismerést megérdemel, a keverés tiszta, egységes, minden hangszer úgy szólal meg, ahogy annak kell, ráadásul Tyler is végig maximális formában énekel. Sajnos 5.1-es rendszeren még nem volt alkalmam megtekinteni a korongot, pedig a sztereó hangsáv mellett egy többcsatornás mix is helyett kapott rajta, de egy jófajta mélynyomós sztereón is elsőrangú az élmény, ezt tanúsíthatom. Bátran rá lehet küldeni a kakaót, van benne tartalék bőven.

Extrák

Ha vannak esetleg olyanok, akik egyetlen koncertfilm kedvéért még nem hajlandók megválni nehezen összekuporgatott vagyonuktól, nos, ők se csüggedjenek, hisz a kiadvány extrák terén sem vall kudarcot. A DVD először is tartalmaz 5 olyan dalt, amelyek a nagyfilmbe már nem fértek bele, az extra menüből viszont külön-külön vagy akár egyben lejátszva is megtekinthetők. Az már csak hab a tortán, hogy mind az öt nóta a legjobbak közül való, érdemes meglesni tehát ezeket is.

A másik nagy lélegzetű extra egy 35 perces dokumentumfilm a Honkin’ On Bobo felvételeiről. Én ezt is nagyon élveztem, és szerintem mindenki fogja, akit kicsit it is érdekel a stúdiómunka. Külön tetszett, hogy nem száraz interjúhalmaz az egész, a kamera tényleg követi a bandát a stúdióba, láthatjuk szinte az összes dal felvételét, és számtalan apróságot, amivel az előkészületek járnak. Látványos elem, hogy a minél nyersebb hangzás érdekében az összes dalt együtt, egy térben játsszák fel a srácok, ettől kicsit koncerthangulatúvá válik az egész anyag, tehát tényleg mindenkinek csak ajánlani tudom.

A többi extra már csak szöveges tartalom a lemezen, jelesül megtekinthetjük a készítők listáját és egy szűkszavű diszkográfia is helyett kapott. Ezekkel azonban mégsem ér véget a felsorolás, hisz afféle bónuszként egy audió CD-t is kapunk a DVD mellé, amin a koncert 6 dala kapott helyett. Megvallom őszintén, én ezt már inkább a parasztvakítás kategóriába sorolom, hisz ennyi szám kevés ahhoz, hogy tartalmas szórakozást nyújtson, még akkor is, ha egyébként tényeg jól szólnak a dalok. PC-s extraként a címadó You Gotta Move stúdióverziójának Umixit verzióját is rápréselték a korongra, ezt feltelepítve a gépünkre mi magunk is kevergethetjük a nótát. Pár percnél tovább nem köti le az embert, de egyszer azért érdemes kipróbálni a dolgot. Annyit még megjegyeznék, hogy fura módon egyedül itt szerepel a címadó nóta az egész kiadványon, sem a nagyfilmben, sem az extrák között nem kapott helyett, ez számomra kissé különös volt...

Megjelenés

Sajnos érthetetlen okból nem DVD, hanem CD tokban került a boltokba a You Gotta Move. Sok helyen épp ezért ki se teszik a koncertfilmek mellé a polcra, hanem a sorlemezek közé dugják, ami megnehezíti a figyelem felkeltését. Olvasgatva az Aerosmith fórumokat a neten, sokan a mai napig meglepődnek azon, hogy létezik hivatalos koncert DVD-je a csapatnak, pedig idestova 5 esztendeje már, hogy elérhető. A másik fájó pont számomra a borzasztó trehány borítómunka, ezért kijárna egy alapos seggberúgás a dizájn csapatnak. Az elülső megjelenés még rendben lenne, a Parental Advisory logó viszont rendkívül nagy, teljesen otromba módon pofátlankodik bele a képbe. Ha legalább matrica lenne, megszabadulhatnánk tőle, de oda van nyomtatva, így halálunk napjáig szemezhetünk vele. A legnagyobb tahóság viszont akkor csap képen bennünket, mikor kinyitjuk a tokot, és megpillantjuk, hogy az elülső borító egyetlen négyzet alakú papírlap, semmi füzetecske vagy legalább plusz lapok, semmi. Elől a borítókép, hátul egy vérgagyi Honkin’ On Bobo logó, és szevasz. Visszavonom a seggberúgást, inkább egy kiadós verést érdemelne, aki ezt így a boltokba küldte 2004-ben.

A korongok mögött egy sallangmentes Aerosmith logót csodálhatunk meg fekete háttérrel, a hátsó borítón pedig a tartalom felsorolása kapott helyett, így három hasábnyi szöveg az egész; kissé fura látvány, de legalább profi formába öntve. Na ja, borítófüzet híján valahol fel kellett ezeket is tüntetni ugyebár...

Ami a két korongot illeti, ízléses fekete szitálású mindkettő, némi stilizált narancssárga grafikával, ami a DVD-n pegazust, a CD-n pedig repülőgépeket ábrázol. Fogalmam sincs, miért épp ezeket, de elfogadhatóan néznek ki. Ennél szerencsére sokkal látványosabb munka a menü, ami lejátszáskor fogad minket. A kötelező logók és copyright felirat után a Toys In The Attic kezdő taktusaira úszik be az animált Aerosmith jel, alatta a menüpontokkal. Minden kattintást rövid animáció és hangbejátszás követ, utóbbiak részletek a nagyfilm interjúiból. Nekem nagyon tetszett a menük felépítése, minden logikus, könnyen megtalálható, színes-szagos, abszolút profi. Bár a borító is így sikerült volna.

Összkép

Hiánypótló kiadvánnyal van dolgunk, ami ha megjelenésében nem is, tartalmában minden téren méltó az Aerosmith névhez. A koncertfilm látványos, pörgős, tobzódik a nagyobbnál nagyobb slágerekben, az extrák pedig tovább segítik elcsípni a kellő hangulatot. Jóllehet, találhatunk bőven hiányosságokat, amiket a jövőbeli korongoknál illik majd javítani (tok, borító), a minden egyéb téren kielégítő tartalom szerintem bőven kárpótol mindenért. Körülnézve a netes boltokban, nagyjából 4-5000 forintos áron vásárolható meg a kiadvány, ami összevetve más nagy bandák hasonló kaliberű DVD-ivel szerintem egészen baráti ár, főleg ezért a tartalomért. Rajongóknak és az Aerosmith-szel most ismerkedőknek egyaránt bátran tudom ajánlani, nem fognak csalódni.

Aerosmith forever!!!

Kép: 9/10
Hang: 9/10
Extrák: 9/10
Megjelenés: 6/10
Ár: 10/10

Aerosmith – You Gotta Move (DVD + CD) (2004)

Közreműködnek:

Steven Tyler - ének
Joe Perry  - szólógitár
Brad Whitford - gitár
Tom Hamilton - basszusgitár
Joey Kramer - dob

Tracklist:

TOYS IN THE ATTIC
LOVE IN AN ELEVATOR
ROAD RUNNER
BABY PLEASE DON'T GO
CRYIN'
THE OTHER SIDE
BACK IN THE SADDLE
DRAW THE LINE
DREAM ON
STOP MESSIN' AROUND
JADED
I DON'T WANT TO MISS A THING
SWEET EMOTION
NEVER LOVED A GIRL
WALK THIS WAY
TRAIN KEPT A ROLLIN'

Bónusz dalok:

FEVER
RATS IN THE CELLAR
LIVIN' ON THE EDGE
LAST CHILD
SAME OLD SONG AND DANCE

További extrák:

- Így készült: Honkin’ On Bobo (35 perc)
- Készítők
- Diszkográfia

CD Tracklist:

TOYS IN THE ATTIC
LOVE IN AN ELEVATOR
RATS IN THE CELLAR
ROAD RUNNER
THE OTHER SIDE
BACK IN THE SADDLE

YOU GOTTA MOVE (csak Umixit verzióban)