A Westword interjúja Joe Perry-vel (a beszélgetésre még a turné szünetében került sor):

Mi a helyzet a turnéval? Hallom, elhalasztottatok néhány dátumot...

Nos, jól indult minden, 5-6 bulit hiba nélkül hoztunk, aztán megsérült Steven combjában egy izom. Olyan súlyos sérülés volt, hogy el kellett halasztanunk néhány koncertet. Várjuk a doki hívását, hogy mikor engedik vissza a színpadra, egyfajta türelemjáték folyik most. Úgy öt buli maradt el eddig, ezeket a turné végén fogjuk pótolni. Steven tolószékben is énekelne, ha engednék neki, de most tényleg pihenésre van szüksége, és ezt mi is megértjük. Megesik, ilyen az élet, nem igaz?

Komoly egészségügyi gondjaitok voltak az utóbbi időben. Neked például teljesen újjáépítették az egyik térdedet. Hogy szolgál most?

Az elmúlt három turnén folyton halogattam a dolgot, és egyre rosszabb lett. Csúnyán szétment az egész. Vagy húsz éve megvolt már ez a problémám. Egyszer leestem a színpadról, azóta egyre jobban fájt. Egyik felületi kezelést kaptam a másik után, de végül azt mondták: „Nézd, ha nem operáljuk meg végre, a lábadnak annyi.” Úgyhogy másfél éve átestem a dolgon, és majdnem rendbe is jött. De aztán Hálaadás környékén elfertőződött, és újra végig kellett csinálnom az egészet. Szívás volt ez a tél. De legalább a stúdiómban dolgozhattam és engedtek sétálgatni. Mostanra rendbejött. Jól vagyok, a mozgásom is oké. Brad-del voltak a komoly zűrök. Ő sose beteg, erre most jött ez a sérülés... De mondom, ez mind megesik néha. Bárkivel.

Ahogy olvastam, elég hülye baleset érte. Tényleg az autóból kiszállva verte be a fejét?

Ja, kábé ennyire emlékszik. Más lehetséges okot legalábbis nem tudott felidézni. Hányszor ütöd be a fejed egy nap? Mindenkivel előfordul, az ilyet hamar elfelejti az ember. De ez az eset komolynak bizonyult, és az orvos azonnal a kórházba küldte. Délután már bent is volt, és hálistennek kiheverte. Pihennie kellett. Egy hétre rá már játszani akart, de ráparancsoltak, hogy maradjon veszteg, amíg biztosan helyre nem jön. Mostmár minden oké, kész a turnéra. Ahogy folytatjuk, ő is ott lesz velünk.

Visszatérve a térdedre: A lányom nemrég mesélte, hogy amikor kosarazás közben elszakított egy izületet a térdében, a műtét után valami speciális kötést kapott rá, ami stabilan tartotta a lábát 4-5 órán keresztül. Te is hordtál ilyet?

Igen, hármat is elkoptattam (nevet).

Mit csináltál azzal a vacakkal a lábadon? Gitároztál? Tévéztél?

Legtöbbször olvastam és a History Channel-t néztem. Meg dalszöveget írtam. Valahogy kényelmetlenül esett gitároznom vele. Kicsit játszottam is, de főleg írtam és olvastam. Imádok olvasni, és végre volt időm pótolni bizonyos könyveket. Kábé ennyi.

Egy ideje  dolgoztok már az új Aerosmith albumon, ami, ha jól tudom, a sérülések miatt késik, neked pedig egy szólólemezed is megjelenik hamarosan. Jó sok meló ez így együtt.

Igen, de én folyamatosan írok dalokat. Egész nap a stúdiómban ülök. Épp ezért építettem fel otthon. Közel van, jól tudok koncentrálni az új lemezre. De aztán közbejött Steven tüdőgyulladása. (...) Nem terveztem még szólólemezt, de az Aerosmith cuccok mellett voltak egyébb cuccaim is, amiket későbbre tartogattam. Ezeket hoztam végül előre. A doboskereséstől kezdve 47 nap alatt lezavartuk az egész felvételt. Egész nap dolgoztunk, még hétvégén is, és most, amíg mi itt beszélgetünk, már a végső keverés folyik. (...)

Hogy döntöd el, melyik dal lesz az Aerosmith-é és melyik lesz szóló?

Van, hogy konkrét célból írok szöveget, és ezek olyan közel állnak hozzám, hogy nem engedném át másnak. Meg persze van, ami nem ilyen... Nem is tudom, annyi dalom van már. Az Aerosmith-nek is ott egy tonnányi anyag, ami csak a felvételre vár. Van egy rakás dalkezdeményem, néhányat biztosan át tudok ültetni az Aerosmith zenei világába. Nem olyan nagy a különbség. (...) Mondom, rengeteg cucc áll már készen az Aerosmith lemezre, nekem meg ott vannak a saját ötleteim, csak szöveget kell írni néhányhoz, és feljátszani. Tervezek is még egy szóló anyagot, úgy két éven belül.

Tudom, hogy a Twitter-en keresel címet a lemezednek. Hogy halad a dolog?

Érkezett már néhány igazán jó ötlet, különösen, mióta dalcímeket is közzétettem. Nehéz elnevezni egy lemezt, ha még nem hallotta az ember. De mindenki szeret játszani. (...)

Pár hónapja olvastam egy interjúdat, amiben nem igazán voltál képben a Twitter-rel kapcsolatban. Ehhez képest most igazán profin nyomod. Mondhatom így?

Persze. A feleségem kezdte el először, ő tanított meg rá. Nem sokban különbözik a telefonálástól vagy az SMS-küldéstől. Nagyon könnyű ráérezni. Csak engem lefoglalt a zene. Az asszony intézi mindig az internetes dolgaimat, hogy maradjon időm dolgozni. De egy nap aztán megmutatta. A nickem ’Admiral Perry’. A Project-ben ez volt a becenevem. Új élmény ez nekem, de tetszik. Jó móka dumálni a rajongókkal. Nagyon bejön.

A Twitter jó marketing terep, ti pedig alaposan benne vagytok ebben. A csípős szószod mellett, ha jól tudom, hamarosan sajtos makarónit is piacra dobsz Rock N’ Roni néven. Jól tudom?

Igen, ez lesz az új termék.

És mi lesz a rock ebben a tésztában?

Az íze, vágod. Ha meg még több rock kell, locsold meg a csípős szósszal (nevet).

Ezek szerint nem lesz gitár formájú a tészta meg ilyesmi.

Nem, az csak szétesne. Undorítóan nézne ki. (...)

Az Aerosmith már a játékiparban is érdekelt a Guitar Hero kapcsán, és ha jól gondolom, ezért a setlist-ben is próbáltok változatosabbak lenni, ritkán játszott dalokat előadni a játékból.

Pontosan így van.

Mondanál példát?

Lássuk csak. A Combination épp ilyen. A Rocks-on található és szerepel a játékban is, mi pedig játsszuk. Tisztára, mint egy új lemez. Fantasztikus. Egy csomó sráccal találkozom, akik korábban csak egy-egy számot hallottak a rádióban, és nem ismerték igazán a bandát. Aztán ahogy kijött a játék, csoda történt. Fiatal kölykök ismerik a régi nótáinkat. Bizonyos értelemen tényleg olyan, mint egy új lemez. Úgy tűnik, ez lesz a zene terjedésének egyik új módja. Egyre több zenekar adja ki a dalait játékokban. Változnak az idők.

A változás egy másik formája az exkluzív szerződés egy-egy nagy áruházlánccal. Egyik interjúdban említetted, hogy talán az új Aerosmith lemez is csak a Walmart üzleteiben lesz elérhető, akárcsak a Black Ice az AC/DC-től. Ez lehetséges?

Szóba került, határozottan szóba került. Nem csak az AC/DC-ről van itt szó. Egyre gyakoribb a jelenség. Úgyhogy nem is tudom. Ki tudja? Manapság hónapról hónapra változnak a dolgok. Három éve ez a Guitar Hero még... Nem tudom, pontosan mikor kezdődött, de azelőtt senki sem számolt volna ilyesmivel. (...)

Egy rakás klasszis riffet írtál az évek során. Van ezek közt olyan kedvenced, ami nem szerepel a nagy címek között, és nem olyan ismert, mint a Walk This Way és társai?

Vannak dalok, mint a No More No More, amik kapcsán tuti megkérdik majd egyszer, hogyan is játszottam. A legtöbb riffemet elég könnyű hallás alapján lekövetni, szerintem ez is teszi olyan fogóssá őket. Nem is tudom, szerintem a Walk This Way a leggyakoribb példa erre, ami nem egy szimpla rock and roll nóta. Sokat megmutat az Aerosmith gyökereiből. Talán ezért is lett ez az a riff, amivel a legtöbben azonosítanak minket.

Nagyon magasra tetted a lécet önmagad előtt. Amikor új dalokat írsz, megfordul a fejedben, hogy tudsz ennek megfelelni? Vagy ez hátráltatna a munkában?

Megölné a kreativitást. Írtam néhány dalt, amiket személy szerint jónak tartok. Nem tudom, mások mit gondolnak, de szerintem jók, és számomra a fogós dal titka a fogós riff. Ha azzal ülsz le, hogy felül akarod múlni önmagad, sose kelsz fel onnan. Nulla eredménnyel zárod a napot. Mindig úgy kell felfogni, mintha tiszta lappal indulnál. Ha az emberek meghallgattak egy dalt, értékelik, de később újat akarnak hallani, ami legalább olyan jó. Ez adja a folyamatos dalszerzés nehézségét. De ha azon agyalsz, hogyan múld felül önmagad, bajban leszel.