A Rolling Stone-nak sikerült telefonon elérnie Steven Tyler-t, aki meglepően vidáman és őszintén válaszolt a kérdésekre:

Hogy vagy?

Voltam már jobban. A karomon rögzítőkötés van a törött vállam miatt, és mindenféle bogyót kell szednem, ami nem igazán tetszik. De a fájdalom egész elviselhető.

Mi történt aznap este?

Bár tudnám. Szakadt az eső a koncert előtt és a színpados srácok szóltak is, hogy csúszós a borítás. Visszanéztem magam a Youtube-on, talán a térdem vagy a bokám bicsaklott meg. Az utolsó dolog, amire emlékszem, hogy a nézők megpróbálnak elkapni, de a kordon miatt esélyük se volt. Bármelyik másik koncerten tuti visszalöknek a színpadra – ruha és ékszerek nélkül (nevet). Feltápászkodtam, de nem tudtam felemelni a karom, így biztosra vettem, hogy eltörtem valamim.

Józan voltál?

Mint a kisangyal.

Szeretnéd kommentálni a vegyesboltos sztoridat?

Óh, Jézusom. Egy közös jóbarátunk Joe-val – a házmesterem testvére - elhúnyt. A temetéséről jöttem. A szertartás után volt egy kis összejövetel, afféle búcsúztató nála; én pedig megálltam az üzletnél, hogy kifizessem az italokat. Magamnak nem vettem semmit. Ezt nem tudom, honnan szedték. Egy srác odajött és csinált egy képet a mobiljával. A média persze ráharapott. Én csak a számlát rendeztem. Bármikor megtenném újra.

Hogy tekintesz vissza a félbeszakadt turnéra?

Időnként még mi is csak emberek vagyunk (nevet), nézd csak Joe térdét vagy Brad fejét. De én olaszként nem szeretek a társaim nevében nyilatkozni. Egyszerűen csak pipa vagyok, mert imádtam ezt a turnét. Elcsesztem az eséssel, amit sajnálok. Ezt közöltem a rajongókkal, a bandával és mindenki mással. Elb*sztam. A színpadon mindig túlpörgök kissé. Nem hiszem, hogy ezt el kell magyaráznom. Imádom, amit csinálok. Mindenki tudja. Csak remélni tudom, hogy a többiek megbocsájtanak nekem, amiért elkúrtam ezt a k*rvajó turnét.

Egyesek szerint széthúzás van a csapaton belül.

Valaki mindig fecseg ezt-azt, sose érdekelt igazán. Hogy akartam-e valaha kilépni a többiek húzásai miatt? Persze. De mégis maradtam. Tisztelem az erejét ennek a zenekarnak, és köpök mások véleményére.

Mikor beszéltél utoljára a többiekkel?

Két napja. K*rvajól esett. Én nem vagyok frontember. Egyikünk sem az, egyenrangú társak vagyunk. Talán ezért vagyunk még mindig együtt. Senki sem tudta megszedni magát, mert egyenlően osztozunk!

Ugyanakkor saját menedzsment céghez szerződtél és szólólemezen dolgozol.

Mintha... nem is tudom, de mintha kissé ellenségesen fogadták volna ezt a lépésemet. Hogy miért, azt nem tudom. Semmi bajom nincs a többiekkel. Nézd, teszem, amit teszek. Mi sem könnyebb, mint ráfogni valakire, hogy részeg vagy megőrült. Te mit fogsz tenni?