12
07
2009
--

Így készült: Toys In The Attic

Az Ultimate Guitar rendszeresen közöl cikkeket klasszikus rock lemezekről, néhány héttel ezelőtt az Aerosmith Toys In The Attic-je is sorra került. A lemez felvételéről Joe Perry és a hangmérnök Jay Messina mesélt a weboldalnak, remélem, ti is érdekesnek fogjátok találni:

 

Kezdjük azzal, mi ihlette a Toys In The Attic dalait?

Joe Perry: Az első két lemezünkre tulajdonképpen azok a dalok kerültek fel, amiket akkoriban a klubokban játszottunk. A Toys volt az első albumunk, amire teljesen új számokat kellett írnunk. Ráadásul épp túl voltunk egy fárasztó turnén. Bár volt még hátra pár koncertünk, felszabadítottunk néhány hónapot a stúdiómunkára. Tehát ez volt az első valódi stúdiólemezünk. Sok előre megírt cuccunk volt. Elpróbáltuk őket, aztán egy reggel bementünk a stúdióba a riffekkel, és összeraktuk a dalokat.

Néhány nótára külön is kíváncsi lennék. Vegyük mindjárt a Walk This Way-t, honnan jött az ötlet?

Joe Perry: Az az én dalom... A riff már régóta megvolt hozzá, így csak a többi gitárrészt kellett megírnom. Aztán elkezdtük játszani a srácokkal és valahogy összeállt.

Emlékszem, megnéztem a moziban a Young Frankenstein c. filmet, és abban volt egy jelenet, ahol egy szereplő azt mondja: ’walk this way’. Jack Douglas elkezdett ugratni ezzel, imitálva azt a jelenetet a filmből. Ütős címnek hangzott. Aztán jött Steven és megírta a szöveget hozzá.

A zene honnan jött?

Joe Perry: Valami funky-szerűt akartam, mert imádtam a New Orleans-i funkot. Olyan bandákat, mint a The Meters, a Sly, a Family Stone, James Brown és a többiek, rajongtam értük. Én is akartam egy ilyesféle dalt írni. Szóval tőlük jött az ihlet.

Térjünk át a Sweet Emotion-ra. Állítólag Tom egyik basszustémájából ered.

Joe Perry: Igen, az ő témája volt. Meg ott az a riff a verzék között, na azt is ő írta. Nekünk csak a többi részt kellett kitölteni valamivel. Máig nem tudom, honnan jött a cím vagy mit is jelent, de jól hangzott.

Hogyan kezdtetek bele a felvételekbe?

Joe Perry: Tudtuk, milyen dalok hangzanak jól tőlünk élőben, így abban az irányban akartunk elindulni. Kellett pár tempós meg néhány lassabb nóta, na meg egy kis blues rock. Azt ugyan tudtuk, milyen számokat akarunk írni, de arról fogalmunk sem volt, mi sül ki belőle. Új élmény volt számunkra a stúdiómunka. De Jack nagyon sokat segített. Olyan volt ő, akár egy hatodik bandatag.

Mennyi ideig tartott felvenni a lemezt és melyik stúdiókat használtátok?

Jay Messina: Nagyjából két hónapig dolgoztunk rajta, néha 16 órát is egy nap. A New York-i Record Plant Studios-ban ütöttünk tanyát, az A és C termekben.

Jack Douglas jelenléte mennyiben befolyásolta a munkát?

Jay Messina: Jack mindenre odafigyelt. Jó csapatot alkottunk. Időt szakított rám és a zenekarra is, ugyanakkor szabad kezett adott a felvételeknél. Mivel ő maga is zenész volt, sokat segített a fiúknak a hangszerelésben.

A keverésnél mik voltak az elképzeléseid?

Jay Messina: Az alapvető célom az volt, hogy elkapjam az Aerosmith élő hangzását. Ehhez sok mikrofont állítottam fel a teremben, plusz igyekeztem a megfelelő pillanatban elindítani a felvételt. Elkapni ezt a pillanatot az egyik legnagyobb kihívás a szakmában.

Joe, milyen gitárokat használtál?

Joe Perry: Akkoriban még nem volt túl népes a kollekcióm. Volt egy Stratocaster-em és talán egy jó Gibson Les Paul-om is. Az tuti, hogy az első két lemezen egy Les Paul Junior-on játszottam. Két erősítőm volt, egy Marshall és egy Ampeg – ami nagyjából megfelelt egy 50 wattos Marshall-nak, ami a minőséget illeti -, és kábé ennyi. Brad ragaszkodott a Marshall-okhoz akkoriban, és Les Paul-on játszott. Tetszett az ötlet, hogy egy Strato és egy Les Paul szóljon együtt a lemezen. Amikor bevackoltunk a stúdióba, felhasználtuk a régi Fender Tweed erősítőjüket is. Szerintem mindenki igénybe vette azt a cuccot, aki valaha rögzített ott lemezt.

Jay, te milyen felszerelést használtál a rögzítéshez?

Jay Messina: A Toys-t egy 16 sávos MCI magnóval vettük fel. Az A stúdió egy Spectra Sonic konzollal volt felszerelve, spártaian egyszerű gombkiosztással. Nem adott túl nagy kreativitást a kezembe, de piszok jó volt a hangminősége. Szinte mindig maximumon járattuk. A C stúdióban egy Data Mix konzollal dolgoztunk, aminek van egy sajátos hangzása. Nem volt olyan tiszta, mint a másik, de nyújtott valami pluszt, ami tetszett.

Hogy sikerült elkapnod Joe és Brad hangzását?

Jay Messina: Három mikrofont használtunk (egy SM-57, egy Sennheiser 421 és egy Sony C37). Ezzel a három mikrofonnal, némi tömörítéssel, és időnként egy Eventide Flanger beiktatásával nagyjából elértük, amit terveztünk.

Dupláztatok gitárt a lemezen?

Jay Messina: A gitárduplázás egy szükséges rossz. Nem emlékszem, hogy csináltuk volna, de olykor előfordulhatott. Pár éve újrakevertük a lemezt 5.1-ben és nem rémlik, hogy hallottam volna ilyesmit. De azért nem vagyok biztos benne.

Joe, kísérleteztél újfajta hangolással?

Joe Perry: Akkoriban még főként normál hangolással írtam a dalokat, és nem nagyon használtam slide gitárt, úgyhogy nem volt jellemző. Az egész lemezt el tudom játszani két gitáron. Nem sokkal később kezdtem másfajta hangolásokkal próbálkozni, akkor a gitárparkom is kibővült. Például a Janie’s Got A Gun-hoz egy fél hanggal lehangolt gitárt használok, épp ezért azt előre be kell készíteni nekem koncerten.

Játszottatok fel plusz sávokat a dalokhoz?

Jay Messina: Emlékszem egy basszus marimbára a Sweet Emotion-ben. Már majdnem befejeztük a dalt, de valami hiányzott a basszusból az intróban az elején és az első versszak után. Jack megkért, hogy duplázzam meg a basszus szólamot. Ehhez egy basszus marimbát választottunk. Kellett hozzá egy kis idő, de végül összeállt, és nagyon jól hangzott.

Joe Perry: A Sweet Emotion-ben kemény, nyers hangzást akartunk a verzék alá, így azt hiszem, egy vagy két gitársávot rápakoltunk még. Mivel a gitárok mind ugyanazt a ritmust játszották – Brad itt egy Strat-et használt -, nagyon telt hangzást kaptunk. A szólóhoz, különösen a végéhez szintén a Strat-et kaptam elő.

Írtatok több dalt is, mint ami végül a lemezre került?

Joe Perry: Ritkán írunk több nótát, mint amennyire szükségünk van. Általában 4-5 riffel vagy dalkezdeménnyel indítunk, és ezeket építjük tovább a stúdióban. Ha végül megjönnek az ötletek, ezeket fejezzük be és remélhetőleg közben születik néhány új nóta is. Néha Steven áll elő valamivel a zongoránál, amihez írok egy riffet, és a nap végére kész is a dal. 8-9 kész számnál rendszerint leállunk és belefogunk a felvételekbe.

A Toys-ból több, mint 8 millió példány fogyott csak az Államokban...

Joe Perry: Mindig meglepnek ezek a számok, mert akkoriban nem igazán tudtuk, hogy fogynak a lemezeink. A fő célunk az volt, hogy élőben játsszuk őket, és kiépítsük a saját rajongó bázisunkat. Például Ohio-ban hosszú időbe telt, míg végre telt házas koncerteket tudtunk adni. Aztán továbbálltunk Atlantába, ott is belefogtunk, és így tovább.

Csak a turnézásra koncentráltunk, emiatt alig jutottak el hozzánk az eladásokról szóló hírek. Persze a siker bátorított is minket, mert kezdetben félő volt, hogy kirúg minket a kiadónk. Emlékszem, amikor újra kiadták a Dream On-t, hatalmas siker lett, és alaposan megdobta a Toys eladásait is. Összeálltak a dolgok.

Nyáron először adtátok elő teljes terjedelmében a lemezt élőben. Hogyan fogadta a közönség?

Joe Perry: Rengetegen várták ezt a pillanatot. A régi időkben az emberek csak feltették a lemezt, és hagyták szólni elejétől a végéig, így ez a generáció hozzászokott ahhoz, hogy egy adott sorrendben hallja a dalokat, még akkor is, ha nagyjából 80%-ukat szoktuk játszani élőben. A fiatalok pedig olyan nótákkal is megismerkedhetnek, amiket nem ismertek korábban, ez is új élményt jelent.

A bejegyzés trackback címe:

https://aerosmith.blog.hu/api/trackback/id/tr881579996

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Blog.hu Sablonok (Népkert Kft.)