Nagy örömmel teszek közzé egy újabb olvasói írást, ezúttal Tintaszív mesél nekünk a spanyol koncertről, köszönet érte. Valamint ezúton kívánok kellemes estét mindenkinek, aki Prágába készül, biztos hatalmas buli lesz.

!Hola! :-)


A barcelonai koncertnek a San Jordi arena adott otthont, ami a nagy olimpiai stadion tőszomszédságában van. Kb. 21 órakor, a parkolók felől közelítettük meg a bejáratokat, ahol a Katalán rajongók már javában hangolták magukat a koncertre. Úgy tudom, hogy az előzenekar 20.30-tól játszott, amit nem nagy érdeklődés kísért (amikor beértünk megértettük, hogy miért…). Ekkor még csak kb. 40%-ban voltak a nézőtéren, ami nagyon hasonlít a mi Arénánkra. Az előzenekar kb. Fél 10-ig játszott, az átszerelés nagyon gyorsan ment, a logo-s függönyt úgy 10 perccel 10 előtt vonták fel. Ekkor már nem láttunk szabad helyet – teljes teltház volt. Az ülő szektorok ennek örömére hullámozni kezdtek és ez így ment, amíg el nem aludtak a fények és el nem kezdtek lüktetni a koncert első ritmusai. Ekkor kezdődött a varázslat!

Az első két számnál kicsit aggódtunk, mert Stevenből alig lehetett valamit hallani és a zene is egy masszaként szólt, aztán beállítottak mindent és végül elég tűrhető lett a hangzás. (Az MGM eléggé magasra tette a mércét, de mint utólag megtudtuk, az egész amerikai turné legjobb akusztikai helyszíne ott található). Steven teljesen meg volt őrülve, látszott, hogy maximálisan elemében érzi magát, bohóckodott és ezzel teljesen felajzotta a közönséget. Az egész arena állt, nem ült senki – még az ülős szektorokban sem (ez megint más mint tavaly, mert ott a küzdőtér is ültetett volt – nem is értettük, hogy mivel szedálták le magukat az emberek, hogy a fenekükön bírnak maradni… :-) ). Mindegyik zenész jó hangulatban volt, élvezték a játékot és ez Stevent még jobban isnpirálta. Olyan volt végig mint egy kisördög, betöltötte a lénye az egész arénát. Joe olykor-olykor jelzett felé finoman, hogy vegyen vissza, de Steven dacolt vele, aztán engesztelően puszit nyomott az arcára vagy egy röpke öleléssel kért bocsánatot – persze utána ugyanúgy folytatta.

Amit kiemelnék, az Joey dobszólója………… WOW! Nem nagyon tudom leírni… A lényeg az, hogy beleszédültünk a tempóba amit Joey diktált a végtagjaival és a fejével :-) - már-már transzba kerültünk. Persze ez a rész sem múlt el Tyler-féle poén nélkül… Amikor a szóló a végéhez közeledett, egyszercsak megjelent Steven és beszállt a játékba. Az utolsó taktusokat így duóban ütötték.

Az “I Don’t Want To Miss A Thing “ rám megint nagy hatást gyakorolt, amit erősítettek a klip-ből vett bevágások.

Az egész koncert alatti vizuális képre jellemző volt az, hogy a klippekre rávetítették a koncert élő képeit. Érdekes volt látni egymás mellett a fiatalabb és az idősebb vonásokat.

Egy-egy pillanatra feltűnt az élőképeken Billie Perry és Chelsea Tyler is, akik a színpad szélén, az egyik hangfal mögött állva buliztak :-) .

Több számnál is kibővült a banda egy hatodik taggal (Őt is bemutatták, de sajnos nem emlékszem), aki billentyűzött és vokálozott.

A vége felé történhetett valami, mert Joe kicsit feszültebb volt és az egyik szám végén összetört egy gitárt… Nem mondom, hogy szimpatikus dolog volt, főként, hogy nekünk közönségnek nem jött át, hogy erre miért is volt szükség vagy mi/ki idegesítette fel ennyire…

A “Draw the line” után elköszöntek és kialudtak a fények a színpadon. A közönség erre megint hullámozni kezdett, de immár a jól ismert “olé olé olé olé”-t énekelve. Nem sokat kérették magukat, hamarosan megint a színpadon álltak és Steven is beszállt a 10-en ezres tömegbe “olé olé”-t énekelni :-). Nagyon tetszett neki ez a dolog és dícsérő szavakkal illette a barcelonai hangulatot és a latin temperamentumot, ami őt ezen az egész estén hajtotta.

Ráadásként először az egyik nagy kedvencemet a “Dream On”-t játszották. “Sajnos” a közönség annyira pörgött, hogy a szám és az előadásmód adta hangulat nem jött át annyira mint amit vártam.

A ráadás végén Joe ismét szétvert egy gitárt, méghozzá elég brutálisan (az egyik színpadi ventillátorba gyűrte bele…). Bevallom őszíntén, hogy még most sem értem… Számomra (és ahogy láttam mások is így éreztek) ez nem volt egy szimpatikus megnyílvánulás, főleg nem egy olyan embertől, aki a zenei intelligencia igen magas fokán áll. Egyszerűen nem tudom/tudjuk, hogy mi adhatott rá okot… Az is lehet, hogy ez az európai turnék egyik bevett show eleme???

Amit még fontosnak tartok elmondani az az, hogy elhangzott Steven szájából egy olyan mondat, hogy reméli JÖVŐRE ismét lesz alkalmuk a barcelonai közönség előtt játszani. Optimista felfogásomban ez csak valami jót jelenthet!!! :-)