A Star Ledger interjúja Tom Hamilton-nal:

Hogy vagy?

 

Remekül. Piszok szerencsés vagyok. Az olyasmi, mint a rák elgondolkodtatja az embert, érdemes-e folytatni, amit csinál. A rock n' roll esetében ez nálam egyértelmű: imádom csinálni.

 

Az Aerosmith újra egy boldog család?

 

Ilyen messzire azért nem mennék... A tavalyi év megint megmutatta, hogy semmi sem örökérvényű. Mind tanultunk belőle.

 

Mi teszi ilyen fogóssá ezt a bandát?

 

Az összhang, ami megvan köztünk. Jó példa a Police. Állandó súrlódások voltak néhány régi dolog miatt. Sting-en látszott, hogy hiába jó érzés újra a színpadon állnia a két másik sráccal, alig várja, hogy vége legyen. Mi meg talán hajba kapunk azon, mit csináljunk három hónap múlva, de azt garantálom, hogy egyikünk sem akarja a zenekar végét. Csúcsformában játszunk, Steven pedig elképesztő. Erre termett.

 

Nem ő készül zsűrizni egy tehetségkutató TV show-ban?

 

De igen, az American Idol-ban. Már aláírta a szerződést. Nekünk pedig alkalmazkodnunk kell ehhez. Remélem, nem lesz káros a mostani formánkra, ez nagyon fontos. De én nem akarok ellene beszélni. Steven élete a közönség előtt zajlik, a hozzá közel állók jól tudják, mennyire szellemes és szórakoztató fazon. Azt nem tudom, hogy az Idol eléggé rock n' roll-nak bizonyul-e a számára, de itt a lehetőség, hogy nézők milliói megismerjék egy másik oldaláról is.

 

Steven egy készülő szólólemezéről is nyilatkozott. Ez fog hamarabb megjelenni vagy az új Aerosmith lemez?

 

Az új Aerosmith lemez. Szerintem ez a legokosabb és leghelyesebb dolog, amit most tehetünk. Senki sem akar kiöregedettnek látszani. Én azt szeretném, hogy a következő lemezünk egy valódi arclenyúzó rockalbum legyen.

 

Ezen a turnén időnként félreteszitek a slágereket néhány 70-es évekbeli ritkaság kedvéért.

 

Mint a Last Child, a személyes kedvencem - imádom a lüktetését. Egy setlistet összehozni olyan, akár a kirakósjáték. Egyáltalán nincs ellenünkre olyan koncertet adni, amit a teljes közönség végigénekelhet. Ugyanúgy szeretem a Love In An Elavatort játszani, mint a Last Child-ot. Ugyanakkor szeretnénk kicsit mélyebbre ásni és megmutatni mindent, ami vagyunk.

 

Az Aerosmith közönsége könnyedén felosztható: vannak a régi 70-es rajongók, és azok, akik a 80-as, 90-es évek rádióslágereit szeretik. Mint az előbbi időszak kedvelője, szeretném tudni, mi tette olyan különlegessé ezeket az éveket.

 

Izgatottan tanultuk a stúdiómunkát. Tökéletes producer állt mellettünk, Jack Douglas. Ő tudta, hogyan bírjon minket koncentrációra, ami nem volt egyszerű feladat akkoriban. A 70-es években emellett a lemezkészítés sötét lónak bizonyult. Manapság iskolában tanítják, hogyan kell rockzenekarban játszani. Akkoriban mi magunk építettünk fel mindent - kevés szaktudás, hatalmas lelkesedés. Ezt persze nem lehet már visszahozni, hisz napjaink technológiája elképesztő. A fülbe dugható monitorok új szintre emelnek mindent. Annak idején baromi nehéz volt pontosan játszani, mert semmit sem hallottál a színpadon. Csak feltekerted az erősítőket, és zúztál.

 

Kortársaitok, mint a Tom Petty & The Heartbreakers sikerrel ötvözik az új dalokat a régi klasszikusokkal az élő kiadványaikon. Az Aerosmith tervez hasonlót?

 

Nagyon is. Elég megnéznem a Led Zeppelin DVD-it, én is szeretnék hasonlókat. De a lemezszerződések behatárolják a lehetőségeid. Amint kitöltjük a szerződésünket a Columbiával, ami további egy stúdiólemezre szól, tervezhetünk új irányokba is. Ha lesz néhány új, érdekes dalunk, feltölthetjük őket a weboldalra, ahol bárki meghallgathatja még a lemez megjelenése előtt. Emellett elővetünk régi nótákat is, hogy összekössük a múltunkat a jelenünkkel. Minden egyes koncertet rögzítünk, több évnyi anyagunk van, egy hatalmas raktár tele olyasmivel, amire már maga a banda is alig emlékszik. Jó móka lenne közzétenni ezeket.