Joe Perry és Brad Whitford a Music Radar cikkében mesélnek a riffek jelentőségéről:

Hogyan állt össze a Love In An Elavator riffje?

 

Joe: Az a bizonyos riff egy Stevennel közös dalszerző időszakban született. Meglehet, hogy Jimi Hendrixet hallgattam előtte. Egyszer dumáltam Rick Rubinnal a dalszerzésről, és ő azt mondta nekem: 'Szerezz egy CD-t a számodra leginspirálóbb dalokkal, aztán hallgasd meg újra és újra, ez majd beindítja a dolgokat.' Úgyhogy egy rakás Hendrixet pörgettem akkoriban, ez a riff pedig egyszerűen adta magát. Felkaptam a gitárt és csak úgy előjött.

 

Mikor tudatosult benned, hogy egy igazán gyilkos riff született?

 

Joe: Nem tudom, történt-e ilyen valaha. Néha amikor kész egy lemez, csak hátradőlök és egy darabig meg sem hallgatom újra, mert belefáradtam a dalokba. Aztán a turné előtt tanulhatom őket újra, és néha jó időbe beletelik, míg rájövök, hogy jó anyagot hoztunk össze. A mai napig előfordul, hogy hallgatok egy lemezt és rácsodálkozok, hogy: 'Tisztára megfeledkeztem erről a riffről, rohadt jól szól!'

 

Van egy sajátos technika arra, hogyan játsszátok ezt a riffet?

 

Brad: Hogy rendesen megszólaljon, én az egészen tiszta hangzás híve vagyok. Igyekszem a lehető leghűebb maradni Joe eredeti játékához, mert nagyon egyedi stílusban játszik - különösen a pengetést illetően -, ezért ha jól elkapom, nagyon erőteljesen hangzik.

 

Sokat változott a kezdetekhez képest?

 

Joe: Nem, nagyon ráéreztünk. Erre tisztán emlékszem, mert videón is megörökítettük, ahogy készült (The Making Of Pump), és aznap rendesen rajta voltunk a szeren, a kamera meg mindent felvett.

 

Hogyan oldjátok meg, hogy elkülönüljön egymástól a két gitár, mikor ugyanazt a riffet játsszátok?

 

Brad: Sokszor ügyelek arra, hogy különböző gitárokat használjunk, ezzel is szélesítve a hangképet, gyakran pedig hasonlóan vagy teljesen ugyanúgy játsszuk az adott riffet - van egy old-school energia abban, ha két gitáros játssza ugyanazt, megtámogatva a basszussal. Sok különféle részt játszunk együtt, így általában arról szól a dolog, hogy megtaláljuk a hangzást, ami jól kiegészíti a másik játékát, de önmagában is megállja a helyét. Szerintem az én dolgom néha csak annyi, hogy rendesen eljátsszam, amit kell.

 

Hogyan jött létre a Walk This Way riffje?

 

Brad: Szinte az ölünkbe hullott - Joe egyszercsak elkezdte játszani, mi meg: 'Ezt meg kell csinálnunk! Hozzunk ki belőle valamit!' Asszem, Steven elhagyta az eredeti dalszöveget egy taxiban vagy ilyesmi, úgyhogy teljesen újraírta az egészet.

 

Joe: Azért próbálkoztam ilyesféle riffekkel, mert mindig érdekelt a funk, az olyan alap bandáktól kezdve, mint a The Meters, egészen James Brown energikus játékáig. Aztán ott a Sly And The Family Stone vagy épp a Funkadelics; de mindegy is, a lényeg, hogy mindig szerettem volna ezt a stílust átültetni a rockzenébe, és emlékszem, az járt a fejemben: 'Miért kéne feldolgozással beérnem, ha megírhatom a saját dalomat is?' Egyszóval meg akartam mutatni, mi volt rám hatással, és bár nem tudom, mennyire lett valódi funk belőle, aznap ennyire futotta tőlem.

 

Később aztán hip-hop témaként is megállta a helyét...

 

Joe: Így van, 1975-öt vagy '76-ot írtunk, a diszkó veszélyesen közel ólálkodott akkoriban! Egy hithű hard rocker nem is emlegette a 'diszkó' és a 'jó zene' szavakat egy mondatban!

 

Van bármiféle egyedi módszer a riffek írására?

 

Joe: Nekem sokat segít, ha másra használom a hangszert, például megpróbálok heavy metalt játszani egy akusztikus gitáron, mert az újfajta megközelítés sokszor inspirál új hangzást vagy ritmust találni. Gyakran a ritmus jelenti a lényeget. Ha nem kezdesz el bólogatni rá, nem sok hasznát veszed.

 

Mely riffek a kedvenceitek élőben?

 

Joe: Nekem a Back In The Saddle-é - sose tűnt fel, mennyire király riff is az, vagy hogy mennyire tetszik nekem. De amikor élőben játsszuk, jobban szól, mint azt valaha elképzeltem.

 

Brad: Imádom a Combinationt, a Get The Lead Out-ot, a Sick As A Dog-ot - jó móka játszani és hallgatni is őket. Megvannak a vitáim erről a srácokkal. Tegnap is koncert közben eszembe jutott, hogy: 'Mi a francért játsszuk ezeket a dalokat?' A '90-es évekből valók voltak, én meg azt mondtam magamban: 'Basszus, én a '70-es nótákat akarom nyomni!'

 

Más gitárosoktól milyen riffek inspiráltak titeket?

 

Brad: Szinte mindenki inspirál - hallod, ösztönzést bárhol találhatsz, csak keresni kell. Csak berakom az új Jeff Beck lemezt és kész vagyok!

 

Joe: A legjobb rock riffek közül néhányat Jimmy Page-nek köszönhetünk, és bár dalcímeket most nem tudok sorolni, de az első két lemezükön elképesztően fantasztikus dolgok vannak.