A RockMusicStar.com interjút közölt Jimmy Crespóval, a téma Jimmy új zenekara, no és persze az Aerosmith-ben töltött évek:

Nemrég jelentetted be, hogy új bandát indítasz The Jimmy Crespo Project néven. Miért döntöttél így?

 

Nos, pár hónapja elkezdett viszketni a talpam, csinálni akartam valamit. A kérdés csak az volt, hogy kezdjek hozzá. Annyi zenekarban megfordultam már. Aztán a menedzserem meg mások által a fülembe jutott, hogy két év múlva lesz 30 éves az Aerosmith Rock In A Hard Place c. lemeze. Ez korábban eszembe sem jutott, pedig sokan szeretik azt az albumot. Szóval, gondoltam, miért ne rakjak össze egy ütős kis bandát, hogy előadjunk néhány dalt arról a lemezről, mert az Aerosmith sose játszott róla, nem is fog. Emellett tolhatnánk más klasszikus nótákat is, az Aerosmith-től és másoktól egyaránt.

Nekiláttam hát zenekart szervezni, jött Phil Varone a Skid Row-ból dobolni, Kyle Kyle a Bang Tango-ból lett a basszeros. És ott van még Chris Van Dahl, aki egy szuper énekes, ráadásul az Aeromyth-ben nyomja, ami egy Aerosmith tribute banda. Nemrég ideköltözött Vegasba, ami kapóra jött nekem, így hirtelen összeállt minden. Megszereztem még Mike Ellis-t a Sin City Sinners-ből gitárosnak, ők egy nagyon népszerű banda errefelé.

Amikor először összejöttünk, előálltunk egy nyers setlist-tel és belefogtunk. Jól szólt, nagyon elkaptuk. Rögtön nekiláttunk próbálni az első koncertünkre.

 

Sok Aerosmith rajongó szereti a Rock In A Hard Place-t. Ütős lenne hallani a dalokat élőben. Tervezed, hogy eljátszod a teljes lemezt?

 

Egyelőre úgy a felét tervezzük játszani, de később másfél órásra bővül majd a műsorunk, így akár mind beleférhet. Na jó, a Push Comes To Shove kivételével. De Chris-nek az összes dal remekül megy. Szuper énekes és frontember.

 

Milyen érzés volt elővenni a lemezt ennyi év után?

 

Nagyon keményen dolgoztam rajta annak idején. Foggal-körömmel küzdöttem, hogy kicibáljam Steven Tyler-ből a dalokat.

 

Amennyire ismerem a banda történetét, talán te voltál az egyetlen, aki hajtott akkoriban.

 

Nekem is úgy tűnt. (nevet) Kemény időszak volt. Kemény, de túljutottunk rajta. Évek óta nem hallgattam meg az albumot, túl sok rossz emléket hozott elő. Keserű véget értek a dolgok. De az idő sok sebet begyógyít. És meglepett, mennyire szeretik a rajongók azt a lemezt. Különösen azok, akik a 80-as évek elején szerették meg az Aerosmith-t. Így aztán annyi év után végül leültem, és újra meghallgattam. Meglepően jó dalok születtek akkoriban, még ha zűrös körülmények között is.

 

 

 

Azt olvastam, több, mint másfél millió dollárt költöttetek rá a nyolcvanas évek elején. Az rengeteg pénz.

 

Nos, két évig tartott befejezni. Steven Tyler-nek rengeteg zűrje volt akkoriban. Egymást követték a drogos periódusai. Balesetei voltak. Ki tudja, talán így próbált kitörni a függőségéből. De mégsem kötözhettük le a stúdióban, ő pedig senki mást nem engedett szöveget írni. Mindet magának akarta. Később persze ez megváltozott. De abban az időben ő döntött mindenről az Aerosmith-szel kapcsolatban. Minden attől függött, Steven mikor fogja megcsinálni. "Ma eljön? Nem, kórházban van." Folyton ez volt. Igazi dráma. Aztán a CBS elkezdte verni az asztalt. Elküldtek minket turnézni, hogy fedezzék vele a költségeket. De nem volt igazi turné, csak pár előre lekötött helyre mehettünk. Hát ezért került olyan sokba.

 

A többiek mit szóltak ehhez? Elegük volt Steven-ből?

 

Ők hittek Steven-ben és az Aerosmith-ben. Sokat segítettek. Különösen az első időszakban, mikor nekiálltunk dalokat írni a stúdiójukban, a Wherehouse-ban. Az volt a próbahelyük. Akkor Steven még nem volt velünk. Felvételeket csináltunk, aztán elvittük a szalagokat Steven-nek, lát-e bennük potenciált. Így született az összes dal. Később aztán ez is megszűnt. De Tom és Joey azért maradtak. Brad Whitford rögtön a Lightning Strikes felvételei után lelépett.

 

Abban az egy dalban szerepelt.

 

Igen, ritmusozik benne.

 

A zűrök miatt lépett ki vagy az új bandája miatt Derek St. Holmes-szal?

 

Ezt nem tudom megmondani. Szerintem kicsit mindkettő benne volt. Gondolom, elege lett a tökölésből és ki akarta próbálni magát valami új dologban.

 

Volt olyan anyag a Rock In A Hard Place érából, amit végül nem használtatok fel?

 

Rengeteg ötletünk volt. De talán csak néhány dal maradt, amit végül nem tettünk rá a lemezre. Egyet hallottam is egy bootlegen. Egy másik meg, a Riff & Roll, rákerült a Pandora's Box válogatásra. Szerintem két vagy három dal lehet még, de azt nem tudom, mi lett a sorsuk.

Volt egy időszak, amikor Steven kórházban volt, ha jól emlékszem, talán egy motorbaleset miatt. Összeraktam egy Renegade nevű bandát Tom-mal és Joey-val. Lemezt akartunk csinálni, de aztán félbehagytuk, mert Steven csodával határos módon felbukkant.

 

Hogy álltatok azzal a lemezzel, mielőtt dobozba került?

 

Talán 5-6 dal volt kész. Megvannak még, tudom is, kinél. Egyszer talán kezdek velük valamit, ha túljutok a jogi macerákon. A lehetőség nyitott.

 

Szívesen meghallgatnám.

 

Na igen, majd meglátjuk. Most aktuális lenne a Jimmy Crespo Project miatt. Amúgy nem tudom, meddig használjuk ezt a nevet, de egyelőre marad.

 

Én imádom, komolyan.

 

Nos, valóban hasonlít a Joe Perry Project-re, de én jó poénnak találtam. Sokan hiszik, hogy haragban vagyunk. Pedig nem.

 

 

Én úgy tudom, Joe Perry nagyon is tisztel téged, mint gitárost.

 

Az utolsó hónapjaimban az Aerosmith-ben leültem Joe-val és tisztáztunk mindent, átbeszéltük a dolgokat. Korábban csupa nonszensz hülyeséget gondoltunk egymásról. Bár haragban azért sosem voltunk. Sokkal inkább a hardcore rajongókkal, akik utálták, hogy Joe nincs a zenekarban. És hogy valaki más áll a helyén. Ezt mindig éreztem.

 

Hogyan tudtad meg, hogy Joe visszatér a bandába?

 

Kezdjük ezt egy évvel korábbról. Az utolsó közös évünkben felmerült a kérdés, hogy menjek-e vagy maradjak, mert elfogyott a pénz, nem turnéztunk, a CBS egy fillért sem látott a lemezből, mert Steven nem csinált semmit. A Rock In A Hard Place-ből nem fogytak milliók, mint a korábbi Aerosmith albumokból. Másfél milliónyi kidobott dollár után egyszerűen elzárták a pénzcsapot. Egy fillérünk se volt, nem turnéztunk. Úgy döntöttem, maradok és segítek Steven-nek dalokat írni meg egyebek. Maradtam, de nem jutottunk semmire. Egyszerűen nem akart dolgozni. Próbáltuk rávenni, hogy jöjjön be a stúdióba meghallgatni a demókat, de ő nem jött. Kilenc hónap semmittevés után aztán Steven és Joe dumálni kezdtek az újraegyesülésről, a CBS pedig újra érdeklődni kezdett utánuk. A menedzserük, David Krebs szólt nekem erről. Azt mondtam, szerintem remek ötlet. Teljesen ki voltam égve. Éreztem, hogy esélytelen, hogy beindítsam az Aerosmith-t. Nem voltam képes rá. Új erőre volt szükségük vagy a régi felállásra. Egyetértettem velük. Persze nem esett jól, mert úgy éreztem, megbuktam, amit utálok. De helyes döntést hoztak.

 

Ugyanakkor része voltál az egyik legnagyobb rockbandának. Ez biztos jó érzés.

 

Igen, utólag már az. Sokszor eszembe jut, hogy ha mai fejjel belevághatnék újra, megtenném-e... és basszus, naná. Egy ilyen ajánlatot nem lehet visszautasítani. Gyűlölnék 65 évesen azon töprengeni, mit lett volna, ha... Nincsenek kérdőjelek. Belevágtam, és tudtam, hogy legalább egy lemezt megcsinálunk közösen, ha mást nem is. Ez volt a célom vele.

 

Mennyire volt nehéz az Aerosmith után magadra találnod? Átestél depressziós időszakon vagy ilyesmi?

 

Nem nevezném depressziónak, inkább... egy hatalmas zenekar után belecsöppentem a 80-as évek rockvilágába. Tudod, a tupírhaj, a csíkos gatyák meg az egész körítés, ami nem én voltam, pláne nem az Aerosmith. Ők talán hatottak ezekre a bandákra, de sosem azonosultak velük. Szóval bekerültem ebbe a forgatagba, amibe nem passzoltam bele. Az átmenet elég macerás volt számomra.

Beléptem az Adam Bomb-ba egy időre, az jó móka volt. De a zene a sajátjuk volt, így elég lazára vehettem, hisz csak ki kellett állnom és játszanom. Aztán ez szétment, és összekerültem Billy Squire-ral, együtt csináltuk a Here And Now lemezt és a hozzá kapcsolódó turnét. Ez úgy egy évig tartott. Aztán egy darabig semmi. L.A.-be költöztem, sokat stúdióztam, de semmi különös egészen 1995-ig, amikortól két évig Rod Stewart-tal turnéztam. Utána megint csak írogattam.

 

Meglepett, hogy néhány évvel a távozásod után Steven Tyler végül képes volt kilábalni a függőségéből?

 

Igen, nagyon örültem neki. Volt pár szuper pillantunk együtt, mikor épp tiszta volt. Remek fickó. Annyira tehetséges, hogy az elképesztő. Sokat tanultam tőle csak abból, hogy mellette lehettem. Egy kedves, jófej srác, amikor tiszta. Hosszú órákat lógtunk együtt. Amikor nem volt kiütve vagy betépve, csodálatos társaság volt. De aztán a jöttek a drogok és hamar a feje tetejére állt minden. De jó arc volt és nagyon kedveltem őt.

 

Az utolsó kérdésem az, hogy mit gondolsz Steven Tyler American Idol zsűrizéséről?

 

Szerintem remek lesz. Ő imádja az efféle szarságot. Sokan mondják, hogy eladta magát, de ő már évek óta ezt csinálja. Hallgasd meg a legutóbbi lemezeiket. Igen, eladták magukat, de még mindig marhajól szólnak. Az Idol szerintem épp neki való feladat. Beszólhat, járhat a szája, mókázhat. Tetszeni fog a nézőknek. Jól fognak szórakozni. Sose volt baja az önkifejezéssel.