A Vacation Club bemelegítője után merüljünk el kicsit mélyebben is az Aerosmith ritkaságok mocsarában...

 

 

 

 

Talán a legismertebb ilyen témájú válogatás, elég sok infó található róla az interneten. Lényegében egy Get A Grip B-oldalas gyűjteményről van szó (kiegészülve a Deuces Are Wild-dal, az Pump-érás nóta), amiket különféle kislemezekről és a Big Ones válogatásról szedegettek össze. Személyes kedvencem a Livin' On The Edge akusztikus mixe, ami egészen különleges hangulatot ad a dalnak. Szintén jól sikerültek az Amazing és a Crazy eltérő keverései, előbbi szólója a vonósokkal valami félelmetesen gyönyörű lett, utóbbit pedig a teljesen lecsupaszított, acoustic változatban élveztem a legjobban.

 

Összességében remek kis válogatást dobott össze a kiadó (Polyphonia Discs), érdemes beszerezni, főleg, ha szeretnénk kissé új oldalukról is megismerni a már betéve tudott dalokat.

 

 

 

Valóban, elég nagy az átfedés a Get Amazed felhozatalával, de azért ennek a válogatásnak is vannak jó pillanatai. Az első öt dalt gyakorlatilag a Box Of Fire bónusz lemezéről emelték át, majd néhány már bemutatott Get A Grip mix következik, a sort pedig a Nine Lives éra bónuszai zárják. A Fall Together egy nagyon ütős nóta, amit vétek volt lehagyni a nagylemezről és japán bónusszá silányítani. A Hole In My Soul megkurtított mixei alighanem a rádiók számára készültek, a Pink Glen Ballard-dal készített keverését pedig már jól ismerhetjük az O-Yeah válogatásról. A lemezt egy élő felvétel zárja a '99-es MMA-n előadott össznépi Walk This Way-ről.

 

 

 

 

A nyitó hármas eltér a Vacation Club mixeitől, de a végeredmény hasonló, azaz diszkósított Aerosmith. Ezt különösen az Elavator esetében tudtam nehezen megemészteni, amiből szinte teljesen kiírtották a gitárokat. A The Other Side klub mixe egy hétpercesre hízlalt tömény műanyag borzalom, ami után üdítő a fülnek egy normális koncertfelvételt hallani. A Little Grass Shack egy rövid élő rádiófelvétel a Nine Lives érából, nem sok értelme volt idetenni. A Pink remixe pocsékul sikerült, bár egy fokkal talán hallgathatóbb a korábbiaknál, a Taste Of India Miami Madness nevezetű keverése viszont egyenesen szuper, nekem nagyon tetszik (akárcsak a Pink South Beach mixe, ez is egy Ballard-féle verzió). A The Farm új változatában én semmi újdonságot nem véltem felfedezni, ahogy a GAP reklámfilm rövid jammelését sem érzem idevalónak. A válogatást néhány szuper minőségű élő felvétel zárja.

 

 

 

A nem túl eredeti címet kapott Various-t hagytam utoljára, jórészt ugyanis koncertfelvételek találhatók rajta különféle helyszínekről összeollózva. A Sedona Sunrise nem demó, hanem a legutóbbi válogatásra felkerült stúdióverzió, a Fly Away From Here-t viszont demónak listázza, jóllehet élő produkció. A felvételek minősége hullámzó, de élőben elég ritkán játszott dalokat gyűjt össze, ami mindenképp kiemeli az átlagos bootlegek közül. Egyedül a záró MTV Icon dalkettőst nem értem, hisz feldolgozásokról van szó.

 

Ennyit mára, persze temérdek hasonló jellegű nem hivatalos és rajongói gyűjtemény kering még a neten, én próbáltam az érdekesebbeket összeszedni (egy szintén ismertebbet, a Bunch Of Rarities kettőst kihagytam, de lényegében az összes rajta található dal szerepel a fenti négyesben).