1993-ban ezen a napon jelent meg az Aerosmith máig legsikeresebb albuma, a Get A Grip, amit a Gibson.com egy remek múltidéző cikkel ünnepelt meg:
 

A korai ’90-es évek nehéz időszaknak bizonyultak a már befutott rockbandák számára. A Nirvana, a Pearl Jam és Seattle grunge-bázisa valóságos alternatív rock forradalmat indítottak a rádiókban, porig rombolva a ’80-as évek jónéhány sikercsapatát. Úgy tűnt, a zenekaroknak alaposan át kell alakítaniuk a hangzásukat, ha népszerűek akarnak maradni.

 

Jóllehet az Aerosmith még a ’70-es évek közepén vált sikercsapattá, mégis a ’80-as évek végén futott be újra igazán a Pump és a Permanent Vacation lemezekkel, valamint az olyan kasszasikernek bizonyuló dalokkal, mint az Angel, a Love In An Elavator és a Janie’s Got A Gun. A Pump ugyanakkor még 1989-ben, néhány évvel azelőtt került a boltokba, hogy a Nirvana letaszította Michael Jacksont a listák éléről. Többszörös platinalemezekkel a hátuk mögött kérdésessé vált, hogyan fogadják majd az Aerosmith rajongói a Get A Grip címet kapott korongot, mely 1993-ban, ezen a napon jelent meg.

 

A banda 1992 folyamán készítette el a lemezt, és úgy tűnt, a kiadóval közös legfőbb céljuk az, hogy a lehető legtöbb slágert pakolják fel rá. Hogy növéljék esélyeiket, egy rakás közreműködőt vontak be a munkába, akik együtt dolgoztak a dalokon a frontember Steven Tyler-rel és a gitáros Joe Perry-vel.

 

A vendégművészek Tommy Shaw-tól és Jack Blades-től kezdve (Shut Up And Dance), Mark Hudson-on át (Livin’ On The Edge), egészen Lenny Kravitz-ig (Line Up), valamint Tyler régi barátjáig, Richard Supáig (Amazing), a Nashville-ből érkezett dalszerzőig, Taylor Rhoades-ig (Cryin’) és a neves író/producerig, Desmond Child-ig (Crazy) álltak csatasorba. A megközelítés nem volt teljesen újszerű (korábbi slágereket is jegyeztek már külső szerzők), de a mennyiségük mindenképpen. Végül a Get A Grip 14 dalából mindössze kettőt írtak meg pusztán az Aerosmith tagjai.

 

A módszer váratlanul nagy sikert hozott. Nem csak ez bizonyult a zenekar első lemezének, mely a Billboard lista élére jutott, de a Get A Grip lett az Aerosmith legnagyobb sikere világszerte – 1995 végére hétszeres platinalemezzé vált az Egyesült Államokban. A mai napig ez a banda legjobban fogyó korongja az egész világon.

 

Nem volt véletlen a siker – a Get A Grip megjelenését követő másfél évben az Aerosmith uralta a rádiós és videós játszási listákat. A dalok felét kislemezen is kiadták, és egytől egyig felkerültek valamelyik sikerlistára. Négy közülük elérte legalább a 25. pozíciót a Billboard Top 100-ban, és dominálták a pop- és rockadókat. 1993 és 1994 között szinte lehetetlen volt nem elcsípni egy Aerosmith dalt – főként a Livin’ On The Edge-t, a Cryin’-t, az Amazing-et és a Crazy-t.

 

Az MTV és VH1 esetében sem volt más a helyzet. Az Aerosmith kibérelte magának mindkét csatornát – akárcsak Alicia Silverstone, aki három Get A Grip videóklipben is főszerepet játszott. Az ifjú színésznőre hamar ráragadt az „Aerosmith csaj” becenév, és nemsokára a filmszakmában is megvetette a lábát az 1995-ös Spinédzserek főszereplőjeként. Silverstone videóklipes partnerei is említésre méltóak, ők Stephen Dorff (Cryin’). Jason London (Amazing) és persze Steven Tyler lánya, Liv voltak (Crazy). A klipek közül a Crazy vált a legkedveltebbé, melynek köze lehetett Liv és Alicia Thelma és Louise-ra hajazó kettőséhez (és a videót belengő leszbikus hangulathoz). A VH1 később minden idők 23. legjobbjává választotta a klipet.

 

A Crazy emellett Grammy-díjat is szállított a zenekarnak a Livin’ On The Edge-dzsel egyetemben. Ha le is kapcsoltad a tévét és a rádiót, az Aerosmith akkor is ott volt mindenütt. 18 hónapig turnéztak a lemezzel szerte a világon, felbukkantak a Wayne Világa 2-ben (ahol két dalt adtak elő), megnyitották saját rock klubjukat és főhősként debütáltak a Revolution X nevű játéktermi lövöldözős programban.

 

Az alternatív rock csúcsán az Aerosmith blues-os rockja és stadionokra méretezett balladái elől egyszerűen nem volt menekvés. Amint a banda elkapta a fonalat, nem eresztette el.