Tyler: A vérünkben van a rivalizálás, ha ilyen helyzetbe kerülünk, feltámad bennünk a versenyszellem. Egy olyan monumentális lemez után, mint a Toys In The Attic, ki akarna csalódást okozni a következő alkalommal? Egy ilyen szituáció aggodalmat és indulatot szül, de közben varázslatos is tud lenni, és azt hiszem, az új albummal megtaláltuk a helyes arányt. Újra csúcsra jár a banda.

Perry: Hamar megtanulod, hogy ha engedsz ekkora nyomásnak, maga alá temet. Mindig úgy tartottam, hogy épp csak annyira vagy jó, mint az aktuális lemezed vagy koncerted. Nem érdemes a múltban élni. Ha kapok egy aranylemezt, kiakasztom a falra, azzal, hogy: „Oké, mi következik?”

Rengeteg hír szólt a zenekaron belüli csatározásokról. Hogy sikerült elsimítani ezeket a közös munka érdekében?

Tyler: Időnként elég kínos a dolog, de alighanem mi ketten vagyunk az alfahímek a csapatban, ezt kár lenne tagadni. Megesik, hogy ragaszkodom az álláspontomhoz, és rendszerint Joe sem enged a sajátjából. De nincs mese, bizonyos dolgokban együtt kell működnünk. Sokat beszélgetünk erről. Nem egészséges dolog, ha állandó harcok szülnek meg egy lemezt. Háttérbe kell szorítanunk őket. Ez a zenekar mindkettőnkről kell, hogy szóljon. Az új album egyfajta megtestesülése annak, hogy igenis képesek vagyunk félretenni az egónkat, ha szükséges.

Ez a töréspont része az Aerosmith varázsának?

Tyler: Igen is meg nem is. Nem keresem a konfliktust Joe-val. Időnként röhejes az egész, de igenis van, hogy szükséges. Mindketten tele vagyunk remek ötletekkel, de a végeredmény a fontos. Ha jó lemez van születőben, semmi sem állhat az útjába.

Perry: A közös munka elnyomja a személyeskedést. Ez nem olyasmi, amit egyszer kijavítasz, aztán nincs rá gondod többé. Folyamatosan dolgozunk rajta. Az ember már csak ilyen. Ez az egyik legfontosabb dolog, amit megtanultunk, ezért működik még mindig a zenekar.

Az American Idol tényleg segített fiatal közönséget toborozni a bandának?

Tyler: Így esett a dolog. Sose gondoltam bele igazán. Azzal, hogy elvállaltam a melót, olyan oldalamról ismertek meg a rajongók, amit korábban csak a gyerekeim láthattak. Tudtam, hogy az adrenalinfüggőségem miatt jó móka lesz megcsinálni, de azt nem, hová vezet majd végül. Az első vagy a második héten ott akartam hagyni. Attól féltem, a sötét rocker arcból én leszek Amerika ügyeletes bohóca. De nem így történt. A nézőknek tetszett, így végül jól alakult minden.