A Rolling Stone beszélgetése napjaink egyik legfoglalkoztatottabb slágerszerzőjével, az Aerosmith új lemezén is dolgozó Marti Frederiksen-nel:

Gondolj bármelyik pillanatnyi rádióbarát rockzenekarra és jó eséllyel ott találod a dalszerző mágus Marti Frederiksent egyik slágerük mögött. Frederisen az utóbbi időben ismét régi cimboráival, az Aerosmith tagjaival dolgozott együtt; így legújabb lemezük, a Music From Another Dimension öt általa is jegyzett dalt tartalmaz majd, köztük egy régóta az asztalfiókban heverő darabbal, a What Could Have Been Love-val.

"Jó hét évbe telt megcsinálni" - meséli Frederiksen a dalról. "Onnan indult az egész, hogy Steven teljesen belezúgott az ötletbe, így nekiálltunk kidolgozni. Időnként bejelentkezett érte valaki, de mi mindig megtartottuk abban a reményben, hogy egyszer Aerosmith nóta születik belőle. Amolyan power ballada ez a dal, talán túl tipikus is az Aerosmith-nek. De tetszett az üzenete, Steven pedig nagyon átérezte. Tehát megtartottuk és most végre napvilágot látott."

Frederiksen a produceri teendőket is ellátta három dal esetében, míg az album fennmaradó részét a Douglas, Tyler, Perry hármas felügyelte. "Úgy gondolom, Jack dalai jóval "bandásabbak", mint az enyéim. Van még egy-két szám, amin nem produceri minőségben dolgoztam, ezek közül az egyik egy hamisítatlan rocker, ami a balladával jött ki egyidőben, a címe Lover Alot. Ezt a srácokkal közösen írtam. Egy igazi szörnyeteg az a nóta - tempós, laza rockzene. Ezért szeretek igazán egy ilyen kaliberű bandával dolgozni - egyik nap írtok valami old-school rock-ot, másnap meg egy gyönyörű balladát. Ami pedig a legjobb az egészben, hogy egyiket sem bonyolítottuk túl."

Nem csak a Music From Another Dimension-ön hallhatunk majd Frederiksen és Tyler fémjelezte dalokat: a páros Julian Lennon-nal közösen is írt egy számot Someday címmel. "Szinte az utolsó pillanatban született meg" - magyarázza Frederiksen. "Épp az Aerosmith lemezt fejeztük be L.A.-ben, mikor Steven odaszólt, hogy 'Julian alattam lakik a Sunset Marquis-ban. Menjünk, írjunk vele egy dalt - meséltem neki rólad.'"

"Steven és én átugrottunk Julian-hez, akinél épp volt a társszerzője, Mark Spiro is, így aztán négyesben vágtunk bele. Nagyjából egy-másfél órával később volt egy kész dalunk - szöveggel, mindennel. Hogy őszinte legyek, ez volt az első alkalom, hogy Steven-nel nem az Aerosmith vagy saját maga számára írtam valamit." - teszi hozzá. "Egész másként viselkedett ott, mint máskor, hisz hozzászokott, hogy ő fogja énekelni a dalt, amit ír. Persze így is nagyon élvezte a dolgot, csak másként."

Frederiksen középtempós, ritmusközpontú dalként írja le a Someday-t. "Jó adag groove került bele. Nem egy tipikus nóta. A gitárok megszólalása elég indiai-stílusú és Steven is felvett hozzá némi háttérvokált."

Frederiksen saját dalszerzői sikereit is az efféle nyitott gondolkodással magyarázza. "A nagy kiugrást egyértelműen az Aerosmith hozta meg nekem, akikkel John Kalodner hozott össze. Akkoriban a visszatérésükön dolgoztak, amihez külső dalszerzőket kerestek. A legjobb dalokat próbálták összehozni, minden ötletre nyitottak voltak" - meséli. "Sokkal inkább közreműködőként tekintek magamra, semmint dalszerzőként. Mikor elkezdem a közös munkát egy művésszel, próbálom megadni neki, amire szüksége van. Sosem erőltetem olyan irányba, amit nem érez magáénak."

"Nemrég Nashville-ben jártam, írtam néhány dalt és megismerkedtem pár igazán remek szerzővel" - folytatja. "Ezeknek a country előadóknak a többsége nem is igazán a dalírásra helyezi a hangsúlyt - azt keresik, mit tudnának a lehető legjobban elénekelni, akárcsak Elvis idejében. Én is ennek a szellemében alkotok - egy művész szeret ragaszkodni a gyökereihez, és nem próbál ki 50 dalt csak azért, hogy találjon köztük tizet, ami működik."