10
29
2012

Rolling Stone: Music From Another Dimension

A világ legpatinásabb rockzenei lapja új számában kritikát közöl az Aerosmith új lemezéről, mely három csillagot kapott a lehetséges ötből Rob Sheffield-től:

Visszatért az Aerosmith: húzós riffek, fura eredménnyel

A feltámadást nagyívű balladák és gitárhősi dicsfény egyedi keveréke jellemzi

És ennyi volt: Steven Tyler szólókarrierje ma már csak egy rossz álomnak tűnik. Boston frissen összeállt rosszfiúi először adnak ki új dalokat 2001 óta. Jó kérdés, vajon az Aerosmith miért bonyolítja túl ennyire a dolgokat - az ember azt hinné, ez az öt srác álmában is összedobna egy Aerosmith lemezt. (Főleg, mert volt már rá példa.) De a dolgok már csak így mennek a rock & roll legzűrösebb, ősidők óta létező famíliájában.

A jól megszokott, mellbevágó húzásokban ezúttal sem kell csalódnunk: kínos, '80-as éveket idéző hangzás; fárasztó szintis kürtök; Diane Warren ballada. A Tell Me egyértelmű visszanyúlás az Alicia Silverstone-évek rágógumi számaihoz, a Street Jesus pedig szimplán a Toys In The Attic új verziója. Olykor nem nehéz kiszúrni, hogy Tyler és csapattársai mintha nem csak egy ritmusban, de egy bolygón sem lennének. Mikor az énekes duettre zendít az egykori American Idol-felfedezett Carrie Underwood-dal a Can't Stop Loving You-ban (rímpárja: "because it's all I wanna do"), az Aerosmith fennmaradó része vélhetően a szomszédos stúdióba bujdosott szégyenében.

A Music From Another Dimension legjobb húzása, hogy ismét hallhatjuk gitározni a Joe Perry / Brad Whitford kettőst - de ez mindig is így volt. A LUV XXX, idióta címe ellenére, úgy képes megidézni a Rocks-stílusú riff-gyönyört, amire egyetlen más banda sem képes. A lemez magasan legjobb száma a Legendary Child, ahol a zenekar saját örökségét idézi meg zeneileg és érzelmileg egyaránt. Tyler szavaival: "We got that golden fleece from tokin' on that pipe o'peace."

Írta: joeperry | Tags:
| · 1 trackback |

A bejegyzés trackback címe:

https://aerosmith.blog.hu/api/trackback/id/tr964876352

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Mandiner blogajánló 2012.10.29. 10:27:02

Ezt a posztot ajánlottuk a Mandiner blogajánlójában.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rocklud 2012.10.29. 16:27:27

Meglehetősen felületes kritika. Bár az tény, hogy a balladák igen gyengére sikerültek, viszont szerintem épp a Tell Me az, amelyik megállja a helyét. Marti Frederiksentől meg ideje lenne elbúcsúzni.

_Colos · http://keseiversek.blog.hu 2012.11.01. 23:53:34

Rosszindulatú írás. A hangzás közel sem nyolcvanas évekbeli, és noha a Tell me valóban- szerintem- sem az album fénypontja, igencsak megsüvegelendő lett volna, ha a banda ismét össze tudott volna hozna egy Cryin'-Crazy-Amazing erejű balladakört, vagy "rágógumi-számot". Érzésem szerint egyébként kettő is megközelíti azokat.
Ha pedig sikerült felvenniük a XXI. század Toys In The Attic-jét, annál nagyobb dícséret szerintem nincs is! Persze hozzáállás kérdése az egész.
Én nagyon megszerettem, minden hibájával együtt, kis jóindulattal 4,5-et adnék neki. :)

rocklud 2012.11.02. 09:58:41

Egyetértek. Így egyben hallgatva egyre inkább összeáll az album, eddig csak számok voltak külön. Remélem, pár napon belül kézbe is vehetem végre!

joeperry · http://joeperry.blog.hu/ 2012.11.02. 10:29:35

Tegyük hozzá, hogy a Pump óta a Rolling Stone csak a Honkin'-ra adott négy csillagot, még a GAG is csak hármat kapott, ergo ezt vehetjük akár dicséretnek is:)

Coryjazz 2012.11.02. 18:54:39

@rocklud: Bár a dalokat nem hallottam mind - megvárom a Cd-t, de nem lepődöm meg: Marti Frederiksen valahogy nem a kedvencem. (Nekem Jim Vallance jött be a legjobban, mint társszerző)

Blog.hu Sablonok (Népkert Kft.)