A Zoiks! Online beszélgetése Marti Frederiksen-nel az Aerosmith új lemezéről és a dalszerzésről:

Jelen pillanatban az egyik legkeresettebb dalszerző vagy a piacon, de mi volt a célod, mikor elindultál a pályán?

Öregem, mikor elindultam a pályán, olyan akartam lenni, mint a többi srác, vagyis egy bandában zenélni. Egyszerűen nem jött össze (nevet).

A Brother Kane egyik dala, a Got No Shame csinált belőled elismert dalszerzőt. Az Aerosmith-szel is ennek a dalnak a sikere miatt találkoztál?

Egyértelmű, hogy nagyrészt annak köszönhető. John Kalodner, az akkori A&R-osuk imádta azt a dalt, akárcsak a zenekar; ráadásul a Brother Kane játszhatott is előttük néhány alkalommal ennek a slágernek köszönhetően. Így aztán külsősként lehetőséget kaptam, hogy együtt dolgozzak a srácokkal. Kiadták az ukázt: 'Írj egy újabb Got No Shame-et az Aerosmith-nek!' Én pedig leültem velük és megpróbáltam.

Az új Aerosmith lemezen is közreműködtél, mennyiben is, négy dalban?

Igen, egész pontosan öt dalban, háromnak közülük producere is vagyok.

Hallottad már a teljes lemezt? Mit várhatnak tőle a rajongók?

Igen, hallottam, és egy rakás király dal van rajta. Szerintem minden megvan benne, amiért a rajongók szeretik ezt a zenekart, úgyhogy kezdjünk szorítani, hogy sikeres legyen.

Mennyire folytál bele mindabba a drámába, ami az elmúlt években körülvette a bandát?

Megéltem kívülről és belülről is. Mindig próbálom kivonni magam ezekből, hisz nekik kell lerendezniük egymás közt. Mikor a stúdióban dolgoznak, szinte mindig van némi feszültség a levegőben, de az én dolgom az, hogy elvégezzem, amiért odamentem aztán pedig lelépjek. Mivel Jack Douglas felelt a munka érdemi részéért, ő biztos többet tudna mesélni erről. Persze bizonyos értelemben én is belefolytam, de egy bandánál, akik ilyen rég vannak együtt, vagy akár a fiatalabbaknál is, mindig akad valami dráma, legyen az a menedzsment, egymás vagy épp a turné miatt, nem is muszáj a lemeznek lennie.

Az Aerosmith, akárcsak Ozzy és mások, immár menetrendszerűen alkalmaz külső dalszerzőket, például téged. Engem ez sosem zavart, mert mindig úgy képzeltem el a dolgot, hogy egy csapat haver dalokat ír egy szobában. Kellemetlen neked ez a megfogalmazás?

Nem, mert én is így látom. Mindig rajongtam a klasszikus rockért és úgy általában a jó zenéért. Már eleve az, hogy ott ülhetek ezekkel a srácokkal, akár kiérdemeltem, akár nem; fantasztikus lehetőség. Az egész arról szól, hogy jól érezzük magunkat és mindenki bedobjon néhány ötletet. Izgalmas dolog ott lenni egy dal születésénél.

Jóval azelőtt léptél be a zeneiparba, hogy a hanyatlás megindult volna. Sok zenekarral készítettem már interjút, akik átélték a népszerűség csökkenést, de külső dalszerzővel még soha. Egy hozzád hasonló művészre hogyan hat ez a folyamat?

Valamivel azelőtt fogtam bele, hogy elkezdődött volna a dolog, de lényegében szinte belecsöppentem az egészbe. Szerintem pozitívum, hogy itt az iTunes és az emberek legálisan töltik le a dalokat, hisz korábban a Napster-en keresztül illegálisan tették ugyanezt. Egy zenekar manapság a reklámtermékekből és a jegyeladásokból képes pénzt csinálni. Az élő zenét nem lehet letölteni. Ami engem illet, én akkor látok bevételt, ha valaki megveszi egy dalomat vagy pedig producere vagyok egynek. Manapság is rengetegen osztanak meg dalokat, népszerűbb a dolog, mint valaha. Meglátjuk, mit hoz a jövő. Könnyen lehet, hogy a zene hamarosan csak promóciós célokat szolgál majd, az előadó és a szerző pedig csak egy csekély jutalékot kap érte.

Mik a terveid a közeljövőre?

Jó lenne csinálni valamit önállóan, de közben folytatni a társszerzést is. Esetleg kipróbálnám magam kicsit a popszakmában is, félretéve egy időre a rockot. Mostanában azért is kóstoltam bele a country-ba, mert sokkal egyszerűbb a dalok felépítése. Igyekszem feltérképezni a popszakmát és megírni pár jó dalt, talán nem is vállalok produceri munkát, egyszerűen csak dalszerző leszek.

A zenészek hajlamosak a saját gyermekeikként tekinteni a dalaikra, nehéz dolog rávenni őket, hogy adoptálják a tiédet?

Nem, nem, én értük dolgozom, nekik írom a dalt. A fő célom az, hogy olyasmit írjak, amiből ők tovább tudnak építkezni.