Tekintve, hogy immár kevesebb, mint egy év választ el minket a Just Push Play megjelenésének 20. évfordulójától, valamint elég valószínűtlen, hogy ebben a néhány hónapban váratlanul új lemezt tolna az arcunkba a banda (a turnéban azért még reménykedem, ha COVID úr is úgy akarja); azt hiszem, nem sietem el azt a kijelentést, hogy bizony az Aerosmith zenekar finoman szólva, nos, khm, nem volt túl aktív ebben az eltelt két évtizedben, legalábbis ami a stúdióanyagokat illeti. Tudom, tudom, hivatalosan a Honkin' On Bobo is sorlemeznek számít, imádom, tán még a polcon is itt figyel valahol; de azzal az egyetlen eredeti dallal még a legtöbb válogatás is ráver ebből az időszakból. A matek tehát mindössze egy kettest hoz ki (darabszámra, de az osztályzat se lenne nálam jobb), amivel egy érettségin ugyan kényelmesen át lehet csusszanni; mi azonban aligha elégszünk meg ennyivel.

Szóval, ha már így alakult, ahogy, szerintem rajongóként tegyük félre a kesergést és mutassuk meg, hogy igenis van lejjebb, vagyis léteznek olyan ma is aktív zenekarok, akikhez képest Tyler, Perry és a LI3 igenis hallatlanul termékeny; mi több, a zsenialitásnak felülről fityiszt mutató ötösfogat aktívabb, mint valaha! Íme három banda, akit csípőből odavágnék, ha a kocsmaasztalnál egy kevésbé Aero-kompatibilis sörtárs elfogultsággal vádolna meg kedvenceim irányában:

KISS

Hát igen, így kell öngóllal debütálni rögtön az első percben, csípőből előhúzott legelső jelöltem ugyanis szintén nem kevesebb, mint kettő stúdiólemezt pakolt ki az asztalra a taglalt időszakban (Sonic Boom / 2009, Monster / 2012). Mentségemre szolgáljon, hogy előbbit ismerem és még hallgattam is anno (tetszett), de a Monster valamiért teljesen kimaradt.

VAN HALEN

Ha az egál sikernek számít, az imént szakítottam; Eddie és aktuális énekesének utolsó lemeze viszont pont úgy 2012-es (A Different Kint Of Truth), mint esetünkben, ráadásul még csípem is. Azt viszont sajnálom, hogy a folytatásban egy ilyen kaliberű bandát megint sikerült lélegeztetőgépre kapcsolni, azzal egy egyszem koncertlemezzel ugyanis marhára nem vagyunk kisegítve.

THE WHO

Oké, ez nem kicsit szemtelen, de ők akartak visszatérni, különben a kutya nem számítaná őket aktív bandának (Who / 2019). Ha már így alakult, sikerült azt a bravúrt elérniük, hogy az Aerosmith-nél közel egy évtizeddel idősebb zenekarként frisebb diszkográfiát tudnak magukénak. Mission Complete.

Kár lenne ragozni, ezzel a bejegyzéssel csúnyán felsültem, három kapásból rávágott riposztból maximum egy pontot sikerült összehoznom (ez még Vágó úrnál sem érne százezret). Sebaj, most jöttök Ti, alig várom a jobbnál jobb jelölteket, akiket sikerült kihagynom. Ne kíméljetek.

(U.I.: Hogy kicsit hosszabbnak tűnjön a poszt, jól teleraktam random Aero képekkel, amiknek ugyan semmi köze nincs a cikk témájához, de legalább marhajól néznek ki.)

Hangsúlyozom, szigorúan nem kedvenc lista, csakis a frontembert helyezem előtérbe...

10. What Kind Of Love Are You On

Egy eredetileg a Nine Lives lemezre készült, végül csak az Armageddon OST-jére felkerült dal, ahol Tyler olykor egészen elképesztő magasakat ad ki magából.

Youtube

9. Back In The Saddle

A 70-es évek Aerosmith-ének talán "leg-Tyler-ibb" nótája.

Youtube

8. Once Is Enough

A bandától cseppet sem idegen tempóváltás és Joe Perry szólója mellett ennek a durván country-hangulatú dalnak egyértelműen Tyler a fénypontja.

Youtube

7. Angel

Megvallom, nekem sosem tartozott a kedvenc 'smith pillanataim közé, de amit Steven a verzékben kiénekel, hátborzongatóan szép, ott a helye bármelyik hasonló toplistán.

Youtube

6. Ain't That A Bich

Micsoda dal! A Nine Lives csúcsa, mind hangszerelésben, mind Tyler-ben.

Youtube

5. Simoriah

Az a néhány perc, amiben egy lemezen még az Angel-t is sikerült felülmúlni. Nem csodálom, hogy erősen hanyagolták élőben, ilyen magasakat estéről estére kiénekelni embert próbáló feladat lenne.

Youtube

4. What It Takes

Oké, beléptünk a topligába, Steven ebben a dalban olyat tesz le az asztalra, ami nincs is. "Let it go."

Youtube

3. Sedona Sunrise

Újabb vallomással tartozom, azóta imádom ezt a szintén country-ízű szösszenetet, mióta az első Pump-demót beszereztem a netről. Ami pedig a stúdióverziót illeti... nem csodálkoznék, ha valamikor a jövőben oktatnának belőle.

Youtube

2. Never Loved A Girl

Az utolsó Aerosmith stúdiólemez, amit Tyler ereje teljében énekelt végig. A legütősebb pedig ez az Aretha Franklin szám, amit szerethetsz vagy sem, ezt a verziót hallva tuti imádni fogod.

Youtube

1. Dream On

A banda csúcspontja!... lehetne, ha az énekes annak idején felvállalja a saját hangját. Hálistennek, ezt 2007-ben sikerült javítani, mikor a Guitar Hero videójáték kedvéért a banda újra feljátszott néhány klasszikus nótát, köztük ezt is. Na így már mindjárt más, sőt, felülmúlhatatlan:

Szombat este többek közt Steven Tyler és Joe Perry is beiktatásra kerül a Hollywood Bowl Of Fame dicsőségcsarnokába, a páros ráadásul élőben is előad majd néhány Aerosmith dalt, nagyzenekari kísérettel. Erről, valamint az Aerosmith jövőbeli terveiről is mesélnek nekünk a Rolling Stone friss interjújában: 

A blogot ezennel afféle tartalék üzemmódba kapcsolom, terveim szerint a jövőben csak 1-1 hosszabb lélegzetvételű cikkel, interjúval fogom frissíteni, idő hiányában ugyanis nehezen volna megoldható a különféle hírek naprakész fordítása, szerkesztése. Az Aerosmith-őrültek figyelmébe viszont melegen ajánlom szépen fejlődő Facebook fórumunkat, ahol nagyon lelkes közösség gyűlt össze és sok-sok hírt gyűjtünk-osztunk meg egymással. Ha akadna esetleg, aki szívesen társszerkesztené velem az Aerosmith Blogot, ne habozzon, jelezze kommentben vagy írjon a trolly(kukac)vipmail(pont)hu-ra!

Máris Steven Tyler Törvény néven emlegetik azt a szenátusi beadványt, melyet az Aerosmith frontembere Mick Fleetwood-dal, a Fleetwood Mac dobosával karöltve terjesztett be Hawaii államban. A beadvány precedenséül egy korábbi kaliforniai rendelkezés szolgál és célja, hogy távol tartsa a sajtót az ismert emberek magánéletétől.

"Mindenekelőtt szeretném kijelenteni, hogy hírességként bárhol is járunk, tudnak róla az emberek. Ezt nem tudjuk elkerülni és így is van rendjén, még ha időnként megőrjít is minket, de ahogy anyukám szokta mondani: te akartad, Steven" - fogalmazott az énekes a héten lezajlott szenátusi meghallgatáson Maui szigetén.

"Tisztában vagyunk vele, kik vagyunk és imádjuk a munkánkat, az pedig törvényszerű, hogy olykor negatív színben tüntetnek fel minket. Ezt el kell fogadnunk, hisz ezt az életet választottuk" - tette hozzá Fleetwood. "Mikor azonban mindezzel átlépik a magánéletünk határait - méghozzá a legszűkebben vett magánéletét -, az már mocskos egy dolog és ellentétben áll mindazzal,amit ezek a szigetek képviselnek."

Steven Tyler és Mick Fleetwood a Maui meghallgatáson

A törvény lehetővé tenné, hogy az ismert emberek beperelhessék a sajtó képviselőit, amennyiben "támadó szándékkal" jelentetnek meg róluk a magánéletüket ábrázoló fotókat vagy videókat.

"Nyilvános helyeken mindez teljesen rendjén van - ezért nevezik nyilvánosnak. Ez itt Amerika, és Amerika szabad ország" - folytatta Tyler. "De mikor a saját kertemben sétálok vagy szeretném nyitott ablaknál megmosni a fogam és mások ezt lefotózzák, majd valami gúnyos kommentárral leközlik, az már nem fair."

"A cél, hogy felnyissuk az emberek szemét - nem helyes, mikor ezt csinálják, és Hawaii közösségének sem volna szabad teret engednie a dolognak. Nagy örömmel lépünk a nyilvánosság elé ezzel a témával" - tette hozzá Fleetwood.

Nehéz döntés előtt állnak ugyanakkor az illetékesek, hiszen a törvényjavaslat ellenkezik nemcsak az Amerikai Szabadságjogok Társaságának (ACLU) helyi rendelkezéseivel, de a Professzionális Újságírók Szövetségének (SPJ) irányelveivel is.

"Az ACLU számára mindig az az elsődleges szempont, hogy az adott beadvány nem sérti-e a biztonsághoz és a szabadsághoz való jogunkat" - fogalmazott Lauire Temple, az ACLU jogásza. "Mindennél fontosabb, hogy biztonságban és szabadon tudhassuk Hawaii lakosait és az ide látogatókat, de mindezt nem tehetjuk az Első Alkotmánykiegészítésben biztosított szabadságjogokkal ellentétben."

Stirling Morita, az SPJ Hawaii-i kirendeltségének elnöke hasonlóan nyilatkozott:

"Az a gond, hogy a beadvány továbbra is homályosan fogalmaz arról, pontosan mi az a személyes és családi szféra, amit szeretne megvédeni. Egyértelműen kellene tartalmaznia, milyen területen kívánja korlátozni a szabadságjogokat. Őszintén szólva nem is tudom, hogyan lehetne ezt megfogalmazni. Magam sem tudnám megtenni, de jelen formájában túl homályos ahhoz, hogy támogassuk és nem is tartom alkotmányosnak."

A meghallgatást vezető Kalani English szenátor szerint a törvény kizárólag a magánbirtokokra és egyéb privát helyszínekre vonatkozna, így nem lenne érvényben például a szigetek tengerpartján sem:

"Az Alkotmány kizárólag a hírek terjesztésének védelmét biztosítja. Jelen ügyben a kulcskérdés, hogyan juthatunk hozzá ezekhez a hírekhez - ezt a kérdést pedig nagyon körültekintően szabályoznunk kell, hogy senki érdeke se sérüljön a jövőben."

English szenátor hozzátette, a "magánszféra indokolt védelme" nem újonnan kreált fogalom, hanem létező elem a jogban, amit egyszerűen szeretne Hawaii-on is törvénybe iktatni.

Fleetwood maga 1973 óta rendszeresen látogatja a szigeteket, tíz éve pedig saját ingatlant is vásárolt Maui-n:

"Megtapasztaltam, hogy az aloha életérzése igenis létezik ezen a helyen, és bár lehet, hogy mindez elcsépelten hangzik, de valójában tipikus példája annak, hogy valamiképp megvédjük ezt az életérzést és valódi otthonná változtassuk Hawaii-t."

"Az ember azért vesz itt házat, hogy bejusson a paradicsomba - ha pedig szeretné is megtapasztalni mindezt, azt tiszteletben kell tartani" - tette hozzá Tyler.

A bizottság végül számos módosítással fogadta el a Steven Tyler Törvényt, melyek közül a legfontosabb, hogy pontosan definiálta, milyen helyszínek tartoznak a törvény védelme alá, így például a magánszemélyek otthona igen, de egy hotel már nem. Tyler-ék ugyanakkor még nem nyerték meg a csatát, hisz beadványukra előbb a Szenátusnak, majd a Képviselőháznak is rá kell bólintania, hogy életbe léphessen.

Forrás: Fox19

Dude (Looks Like A Lady)
American Idol, 2012.01.31.

Joe Perry 1959 Les Paul néven új gitárt dob piacra a Gibson Custom Shop. A limitált példányszámban forgalomba kerülő hangszerek közül 50-et maga Joe dedikált. Alább a Gibson.com cikkében Joe eleveníti fel a gitár kalandos történetét, aki pedig ennél is többet szeretne megtudni róla, annak az alábbi linket ajánlom, ahol akár egy dedikált példányt is rendelhet magának - csekély 18 ezer dollárért.

Az év eleje hagyományosan a visszatekintések időszaka, én 2012 számomra legkedvesebb tíz dalát gyűjtöttem össze ezúttal (nem első alkalommal, egy évvel korábban is megtettem már, igaz, akkor csak  zanzásítva).  Egy ilyen lista persze mindig szubjektív, szívesen várok továbbiakat kommentben, emlékezzünk vissza kicsit 2012-re!

Az Aerosmith első lemeze megjelenésének 40. évfordulója alkalmából az ismert rádiós, Redbeard készített interjút a zenekar tagjaival. Az alábbiakban Joe Perry mesél a banda zenei gyökereiről, a teljes beszélgetést pedig ide kattintva tudjátok meghallgatni.

A Music Radar beszélgetése Brad Whitford-dal:

A Sun Sentinel interjúja Russ Irwin-nel:

A Premier Guitar interjúja Joe Perry-vel és Brad Whitford-dal:

A The Columbus Dispatch beszélgetése Tom Hamilton-nal:

Mi az, ami visszacsábított benneteket a stúdióba ennyi év után?

Pár éve kis híján gallyra ment a banda. Félbe kellett hagynunk egy turnét. Steven leesett a színpadról és csúnyán megsérült. Annak az évnek a hátralévő része kész katasztrófa volt. Olyan közel álltunk a feloszláshoz, mint még soha. Mikor végre sikerült túljutnunk ezen az egészen, az felért egy újjászületéssel. Mind az öten egy hullámhosszra kerültünk Jack Douglas producerrel. A producer személye nagyon fontos, olyan ő, mint az edző a fociban - ő biztosítja a zökkenőmentes munka feltételeit, ő felel azért, hogy egyetlen jó ötlet se sikkadjon el. Ha meghallgatod a lemezt, egyfajta keverékét fogod hallani a közelmúltra jellemző daloknak és a korai albumok hangulatának.

Steven és Joe milyen viszonyban vannak mostanában?

Köztük állandó a feszültség. De már hozzászoktunk, jól boldogulunk vele. Bajtársias a hangulat. Mind meg akarjuk mutatni a közönségnek, mit tanultunk az évek során.

A lemezen szerepel Carrie Underwood és - többek között - Johnny Depp is. Erről mit tudnál elmondani?

A Can't Stop Lovin' You című dalt némi country ízzel írtuk meg. Steven titokban megszervezte, hogy Carrie eljöjjön a stúdióba és énekeljen benne. Nem ellenkeztünk, de kicsit ideges voltam emiatt. Azt akartam, hogy az emberek rockalbumként tekintsenek az anyagra. De szerintem remekül színesíti a lemezt. Sokszor előfordul, hogy akit éppen vendégül látunk a stúdióban, bevonjuk egy-egy dalba. Tavaly nyáron Depp is benézett hozzánk. Azt mondjuk nem tudom, felismerhető-e a hangja a Freedom Fighter-ben.

Mi magyarázza a Boston-i gyökereiteket? Ugyanez a zenekar lennétek akkor is, ha például St. Louis-ban alakultok meg?

Tinédzserként egy New London nevű kisvárosban éltem Új-Hampshire-ben. Nyaranta egy rakás srác fordult meg nálunk New York-ból és Boston-ból, és magukkal hoztak egy rakás új lemezt. Joe és én minden nyarat végigzenéltünk. Azért akartunk Boston-ba költözni, mert az volt a legközelebbi nagyváros. Steven úgy döntött, velünk tart. Ő már akkoriban is híresnek számított. Boston mágnesként vonzott minket. Nem tudom, létezne-e egyáltalán az Aerosmith, ha nem ott találkozunk.

Milyen érzés új helyeken fellépni - a Közel-Keleten például?

Az csodálatos volt. Dubai és Abu-Dzabi igazi nemzetközi nagyvárosok. Az ottani közönségünk legnagyobb része Európából és a világ többi részéből érkezett. Mikor először jártunk Dubai-ban, épp a hotelszobámban ültem a 12. emeleten és hirtelen énekszót hallottam a közeli mecsetből. Az imám hívta az embereket imádkozni. Fogtam a basszusgitárom és megpróbáltam együtt játszani az énekszóval, rájönni, milyen hangszínben szól. Érdekes pillanat volt. Onnan aztán az indiai Bangalore-ba utaztunk tovább. Nagyon izgatott volt mindenki, hogy egy hatalmas rock show érkezett a városba.

Minek köszönhető, hogy az Aerosmith még mindig teljes gőzzel halad?

Annak, hogy ugyanaz az érzés jár át minket, mint a kezdetekben. Nagyon szomjaztunk a sikerre. Mindig is közönség előtt akartunk játszani. Önmagunkban is képesek vagyunk bizonyos dolgokra, de azt semmi sem képes felülmúlni, mikor mi öten együtt állunk a színpadon. Nem tudom, mit hoz a jövő, meddig tartunk ki, meddig bírjuk még elviselni egymást. Még a zűrös közelmúltban is észrevettük, mennyi ember szeretne hallani minket élőben. Mikor ez tudatosul benned, minden más kiürül a fejedből.

Kisöcsém négy éves volt, mikor aktuális barátnőm felhívott, hogy tekerjek a Danubius-ra, mert a Jákshow Hot 20-ben hallhatom majd az új Aerosmith-nótát (a Jaded nagy megdöbbenésemre az első helyen debütált.) Öcsém immár középiskolás- ha értitek, mire akarok kilyukadni. A legutóbbi album óta is eltelt hét szűk esztendő, de naivitás azt gondolni, hogy ennyi ideig csiszolták volna a korongot. Csupán... berozsdásodtak (meg házsártosodtak) kissé a fiúk időközben, kár volna szépíteni a dolgon. Legalább háromszor ugrottak neki a lemezkészítésnek, és noha az Axl Rose Band-es bohózat mélységéig azért nem szálltak alá, volt itt ármány s cselszövés dögivel, amitől akár lőhettek is volna az egésznek. 
Tavaly nyáron aztán talán maga a muzsika múzsája csókolta őket halántékon, mindenesetre bevonultak a stúdió termékeny magányába, és ki nem jöttek onnan, míg nem rögzítettek szűk másfél órányi új anyagot. 1985 után először ismét minden tag kivette részét a dalszerzésből, ugyanakkor szinte minden korábbi slágerkölcsönző külsős kézjegyének nyomát is magán viseli. Amolyan szintetizáló album született, amibe mintha mindent bele akartak volna pakolni, ami még a padláson volt.

A Music Radar beszélgetése Joe Perry-vel:

Alig napokkal azután, hogy az Aerosmith több, mint egy évtizede várt új stúdiólemeze végre a boltokba került és megkezdődött a Global Warming turné második szakasza Észak-Amerikában, a sajtóban máris felreppentek az első pletykák arról, hogy gondok adódtak a zenekaron belül. A New York Post online kiadásának bulvárrovata, a Page Six névtelen belső forrásokra hivatkozva azt állítja, a bandatagok "alig beszélnek egymással".

"Szinte nem is szólnak egymáshoz" - vélekedik az ismeretlen informátor. "Az Aerosmith új lemeze csak ötödik helyen nyitott a listákon, ami meglehetősen rossznak számít annak fényében, hogy tíz év után tértek vissza. A mostani turnéjuk egyik állomásán sincs telt ház. Közben pedig Dina LaPolt (Steven Tyler ügyvédje és menedzsere) egy reality show beindításán fáradozik ahelyett, hogy Tyler karrierjére koncentrálna, pedig jócskán rászorulna a segítségre."

A forrás hozzátette, nagyon úgy tűnik, Tyler-nek jegyesével, Erin Brady-vel is megromlott a kapcsolata, a lány ugyanis "soha nincs a közelében".

A lapnak egy másik belső embert is sikerült találnia, aki szintén névtelenül árulta el véleményét a helyzetről:

"Tyler nagyon elégedetlen az album fogadtatásával és a Columbia kiadót okolja érte. Lássuk be, mióta az Aerosmith kirúgta Tim Collins-t menedzsert és John Kalodner A&R szakembert, képtelenek visszatalálni a '80-as évekbeli visszatérésük varázsához. Tim sikeresen távol tartotta őket a drogoktól és az alkoholtól, befektette a pénzüket és milliomossá tette őket."

A zenekar szóvivője természetesen cáfolja a pletykákat:

"Az Aerosmith turnéja nagyszerűen halad és remek formában játszanak. Bármiféle ellenkező híresztelés egyszerűen hamis. Továbbá, Steven és Erin továbbra is jegyben állnak. A New York Post is bizonyára tisztában van azzal, hogy minden kapcsolatban adódhatnak nehézségek, Steven és Erin pedig szeretnék bizalmasan kezelni a magánéletüket ebben az időszakban. Világos, hogy bizonyos személyek hamis és rosszindulatú pletykákat terjesztenek, többek közt Steven és Dina viszonyáról. Ha bármi hitelt adunk a szavaiknak, azzal csak arra bátorítjuk őket, hogy további hazugságokkal álljanak elő."

A kiadó elvárásainál alighanem kevesebb fogyott a megjelenést követő első héten az Aerosmith új stúdiólemezéből. A Music From Another Dimension 63.000 eladott példánnyal mindössze az ötödik helyen nyitott a Billboard Top 200-as listáján, ami nem túl biztató adat a folytatásra nézve még akkor sem, ha az online eladásokkal kombinált érték valamivel magasabban, 75.000 darabnál áll. Összehasonlítva a zenekar legutóbbi két stúdiólemezével szintén elég szerények az eredmények, hisz míg a Nine Lives 140.000 példánnyal vezette az eladásokat, a Just Push Play-ből még ennél is jóval több, 240.000 darab fogyott (igaz, ezzel is csak a 2. helyre futott be). Az album eredményei megegyeznek a 2004-es blues-feldolgozásokat tartalmazó korong, a Honkin' On Bobo-éval, jóllehet a zeneipar eladásainak visszaesését jól mutatja, hogy 2004-ben a Billboard lista 5. helyének eléréséhez még 160.000 eladott példányra volt szükség...

A lemez egyébként Japánban az 5., az Egyesült Királyságban a 14., Írországban a 32., Németországban a 33., Finnországban a 17. helyen debütált.

Update: Egy friss statisztika szerint jelenleg az Aerosmith lemeze a 4. legnépszerűbb világszerte, ilyen szempontból már egyáltalán nem szerepel rosszul.

A Rock Confidential interjúja Brad Whitford-dal:

Aerosmith - What Could Have Been Love
(Oklahoma City, 2012.11.08.)

Rajzos utalások egész sora szerepel a néhány napja megjelent Music From Another Dimension deluxe kiadásának borítóján, ezekből jelöltem be az érdekesebbeket az alábbi képen, de szívesen várok továbbiakat is kommentben:

1. Egy ló, utalás a Toys In The Attic lemez borítójára
2. A plakáton egy gyémánt, utalás a Rocks lemez borítójára
3. A buszon a Boneyard Bus Lines felirat olvasható, a Boneyard Joe Perry stúdiójának a neve
4. A robot mellkasán látható 1325-ös szám a zenekar első Boston-i lakásának házszáma is egyben
5. A hirdetőtáblán az Aerosmith felirat pontosan megegyezik a banda első lemezének feliratával
6. Egy ördög szárnyakkal, utalás a Get Your Wings lemezre
7. Egy rejtélyes, integető csontváz
8. A házfalon olvasható felirat: Max's Kansas City. Ebben a legendás színházban kötötte meg az Aerosmith első lemezszerződését.
9. Őket alighanem mindenki felismeri...
10. A producer Jack Douglas
11. Tom Hamilton gyűrűsujja
12. A szakállas alak alighanem John Kalodner, de utalhat a Street Jesus című nótára is. A tőle kissé jobbra található arcban néhányan a hangmérnök Wurran Huart-ot vélik felismerni.
13. Egy eldugott koponya

Megjelenés: 2012.11.06.
Stílus: hard rock
Kiadó: SONY / Columbia

Steven Tyler: ének
Joe Perry: gitár, ének
Brad Whitford: gitár
Tom Hamilton: basszusgitár, ének
Joey Kramer: dob

Hatalmas élményben lehetett része azoknak, akik kilátogattak az Aerosmith tegnapi ingyenes koncertjére, melyre végül a Commonwealth Avenue 1325 előtt került sor, ami az az épület, ahol a zenekar első Bostoni éveit töltötte és megírta bemutatkozó lemezének dalait. Az első visszajelzések alapján közel százezres nézőszám előtt a zenekar egy kamionplatóból kialakított ideiglenes színpadon játszott, ráadásul az előre meghirdetett 30 perc helyett közel egy órán át szórakoztatták a tömeget.

A setlist:

Walkin' The Dog
Movin' Out
Mama Kin
Lover Alot
Back In The Saddle
Sweet Emotion
Mother Popcorn / Walk This Way
Oh Yeah
Train Kept A Rollin'

Az Ultimate Classic Rock beszélgetése Tom Hamilton-nal:

November 6-án, a Music From Another Dimension hivatalos megjelenésének napján mindenre kiterjedő kritikát tervezek közölni a lemezről, annak valamennyi porcikáját kielemezve. Amennyiben bárki kedvet érez csatlakozni az Aerosmith visszatérő lemezének értékeléséhez, az küldje el írását a trolly (kukac) vipmail (pont) hu-ra, természetesen csatolni fogom a bejegyzéshez. Aerosmith forever!

Aerosmith - Lover Alot
(Late Show With David Letterman, 2012.11.01.)

Update: Train Kept A Rollin' (adásba nem került dal)