A világ legpatinásabb rockzenei lapja új számában kritikát közöl az Aerosmith új lemezéről, mely három csillagot kapott a lehetséges ötből Rob Sheffield-től:
Visszatért az Aerosmith: húzós riffek, fura eredménnyel
A feltámadást nagyívű balladák és gitárhősi dicsfény egyedi keveréke jellemzi
És ennyi volt: Steven Tyler szólókarrierje ma már csak egy rossz álomnak tűnik. Boston frissen összeállt rosszfiúi először adnak ki új dalokat 2001 óta. Jó kérdés, vajon az Aerosmith miért bonyolítja túl ennyire a dolgokat - az ember azt hinné, ez az öt srác álmában is összedobna egy Aerosmith lemezt. (Főleg, mert volt már rá példa.) De a dolgok már csak így mennek a rock & roll legzűrösebb, ősidők óta létező famíliájában.
A jól megszokott, mellbevágó húzásokban ezúttal sem kell csalódnunk: kínos, '80-as éveket idéző hangzás; fárasztó szintis kürtök; Diane Warren ballada. A Tell Me egyértelmű visszanyúlás az Alicia Silverstone-évek rágógumi számaihoz, a Street Jesus pedig szimplán a Toys In The Attic új verziója. Olykor nem nehéz kiszúrni, hogy Tyler és csapattársai mintha nem csak egy ritmusban, de egy bolygón sem lennének. Mikor az énekes duettre zendít az egykori American Idol-felfedezett Carrie Underwood-dal a Can't Stop Loving You-ban (rímpárja: "because it's all I wanna do"), az Aerosmith fennmaradó része vélhetően a szomszédos stúdióba bujdosott szégyenében.
A Music From Another Dimension legjobb húzása, hogy ismét hallhatjuk gitározni a Joe Perry / Brad Whitford kettőst - de ez mindig is így volt. A LUV XXX, idióta címe ellenére, úgy képes megidézni a Rocks-stílusú riff-gyönyört, amire egyetlen más banda sem képes. A lemez magasan legjobb száma a Legendary Child, ahol a zenekar saját örökségét idézi meg zeneileg és érzelmileg egyaránt. Tyler szavaival: "We got that golden fleece from tokin' on that pipe o'peace."
Kommentek