A Rolling Stone magazin legfrissebb száma nagy terjedelemben foglalkozik az Aerosmith-ben kialakult feszült helyzettel, ennek keretében interjút készítettek Joe Perry-vel, Joey Kramer-rel, Brad Whitford-dal és a banda egykori sikerproducerével, John Kalodner-rel. Egyben túl terjedelmes lenne a fordítás, így négy részletben fogom megosztani veletek. Kezdjük rögtön Joe Perry-vel:

Hogy került Steven a színpadra New York-ban?

Egyszerűen megjelent. A ráadásdalok előtt mindig nagy a kavarodás az öltözőben, és egyszer csak valaki megszólalt, hogy ’Itt van Steven.’ Meglepődtem. Odajött, kérdezte mi újság meg hogy mit játszottunk eddig. Megkérdeztem, volna-e kedve kijönni velünk, és ő rábólintott. Mondtam, hogy választhat a blues nóta és a Walk This Way között, ő utóbbi mellett döntött. Belementem, mindig jól jön egy másik énekes. Miért is ne? Úgyhogy feljött velünk, énekelt, aztán többet nem is láttam.

Azt mondta a színpadon, nem lép ki a bandából...

40 év után rengeteg az érzelmi kötelék, de ugyanakkor két év szünetet akar tartani. Mi többiek azon gondolkodunk, mihez kezdjünk most. Több lehetőségünk is van. Egy biztos: én dolgozni szeretnék. Most a TJPP-tel játszom, februárig turnézni fogunk. A többiek nem akarnak leállni, így nem tudom, mi lesz a közeljövő programja, de mindenki dolgozni akar, úgyhogy majd meglátjuk.

Lehetséges opció egy új énekes keresése?

Bármi lehetséges. Még nem döntöttünk. Új ez a helyzet. Csak most szembesültem azzal, mit tervez Steven. Meg kell vizsgálnunk, mit tehetünk most. Steven álláspontja világos: egy időre lelép és teszi, amit tenni akar. De a banda nem fog ücsörögni addig, túl jó zenekar az Aerosmith ehhez.

Mit gondolsz, a rajongók elfogadnának egy új énekest?

Ezt... nem tudom. Tényleg nem. Volt már példa rá, hogy ez működjön, és arra is, hogy nem, úgyhogy... Egyelőre a szólóbandám az első.

Szerinted mi az oka annak, hogy így megromlott kettőtök viszonya?

Fogalmam sincs. Annyi biztos, hogy egyáltalán nem olyan személyes az ügy, mint ahogy sokan állítják. Részben a kezdetekből ered, de nincs túlzott ellenszenv köztünk. Csak ami ezen a koncerten is megnyilvánult. Egyébként meg tényleg nem értem, mi folyik most.

Tíz éve nem írtatok közösen dalt. Ennyire eltávolodtatok egymástól zeneileg?

Ezt nehéz megmondani. A szólólemezeim jól mutatják, én hol járok ilyen téren, és mit szeretnék eljuttatni a rajongókhoz. Nálam a zene az első. Hogy nála micsoda, azt nem tudom megmondani.

Steven saját menedzserhez szerződött, igaz?

Ja. Igazság szerint minden kommunikációnk a menedzserein keresztül zajlott az utóbbi időben, ez a nagy helyzet.

De azért játszottatok együtt néhányszor.

Így van.

Beszéltél vele?

Nem. Nemrég felhívtam a dél-amerikai koncertek ügyében, de közölte, hogy nem érdekli a dolog. Aztán feltűnt, hogy már senki sincs a kagylónál.

Volt már valami a levegőben az elmúlt években vagy hirtelen jutottatok ide?

Az elmúlt hónapokban határozottan éreztem, hogy valami nincs rendjén, és a menedzsmentje is elzárta őt tőlünk. Egyébként meg... Úgy értem, olyan rég vagyunk már együtt, megesik, hogy nem beszélünk. Senki sem társalog a másikkal a bandában hetekig, aztán felmegyünk, lezavarjuk a koncertet és ki-ki megy újra a maga útján. Azaz igen, nyilván megváltoztak a körülmények, de azt tudomásul kell venni, hogy a nagy bandáknál így mennek a dolgok.

Mi a véleményed a Just Push Play lemezről?

Nem rajongok érte. Szerintem túlzottan elmerültünk a technikai részletekben. A banda nem is játszott együtt a stúdióban. Mindenki külön játszotta fel a részeit. Szerintem az Aerosmith egyik legnagyobb erénye a közös hangzásban rejlik.

Nem akarsz négyszemközt leülni Steven-nel és megbeszélni a dolgokat?

Egyelőre tudomásul vettem a döntését és a saját bandámmal foglalkozom. Tetszik a zenei irány, amit felvettünk, minden koncert új élményt jelent. Remélem, vissza tudom hozni a zenébe azt a spontán érzést, amit mindig is imádtam, és ami szerintem a rock and roll lényegét jelenti. Szóval egyelőre erre fókuszálok.