Végül a producer John Kalodner-é a szó, aki az Aerosmith mellett is dolgozott a '80-as, '90-es években:

Meglep, hogy idáig fajultak a dolgok?

Sosem lepődök meg. A rockbandák mind olyanok, mint egy zűrös család, csak néhányukat könnyebb kezelni – ilyen a Bon Jovi és a U2. Az Aerosmith-nek is köztük lenne a helye, de most megromlott a helyzet. Évek óta nem dolgoztam velük, de 20 éven keresztül gyakorlatilag minden napot együtt töltöttünk.

Szerintem van esélye Steven-nek sikeres szólókarriert befutni pályája jelenlegi szakaszán?

Steven Tyler az egyik legtehetségesebb előadó, akivel valaha dolgoztam, így lehetséges, hogy más téren is sikert érhet el, de a legfőbb sikerforrás számára egyértelműen az Aerosmith. Húsz éve Mick Jagger is megpróbálta, katasztrófális eredménnyel, pedig ő minden idők egyik legnagyobb rocksztárja. Mégsem működött. Lou Gramm, Steve Perry, ezek a hatalmas tehetségű énekesek... a rockbanda egy egyedülálló dolog, a közönség mindig is azt szeretné látni.

Hírlik, hogy új énekesben gondolkodnak. Szerinted ez működhet?

Nem. Mi értelme lenne az Aerosmith-nek Steven Tyler nélkül?

Mégiscsak megmarad a banda 80%-a.

Nem számít. Beszéltem erről a minap Marti Frederiksen-nel, hisz mégis csak ő a Jaded társszerzője, és már vagy 10 éve velük dolgozik. Felvetettük, lehetséges volna-e lecserélni Tyler-t, de az egyetlen név, akit említett és szerintem hasznára válna az Aerosmith-nek, az Lenny Kravitz volt – eredeti ötlet Marti-tól.

Steven az egyik legjobb énekes és előadó, akivel valaha dolgoztam. Ez az egész ügy nagyon szomorú. Nem tudom, hogy állnak a dolgok közöttük, de szerintem az Aerosmith nem létezhet Tyler nélkül. Ha szólózni akar, én nem erőltetném tovább. Az ő életük, az ő zenekaruk, de ha így alakulnak a dolgok, én a helyükben abbahagynám.

Mit tudsz a lemezről, amit Brendan O’Brian-nel kezdtek el készíteni tavaly?

Röviden beszéltem erről Brian-nel, szerinte egy rémálom volt az egész és nem akarta elhinni, hogy annyi évet lehúztam mellettük.

Ők azt mondták, a régi hangzásukhoz akartak visszatérni, a Toys In The Attic idejébe.

Képtelenség olyan lemezt összehozniuk manapság, mint a Toys, mert már nem 23 évesek. Jon Bon Jovi vagy Bono sem akarják az első lemezeiket másolni. Hülyeség. Minden zenekar azt képzeli, hogy ez lehetséges, pedig nem az. Mondtam Jon Bon Jovi-nak pár éve, hogy Nashville-i zenészekkel kéne együtt dolgozniuk, és látod, mekkora siker lett belőle. Hálistennek az Aerosmith-szel is közölhettem ezt évekkel ezelőtt, és meg is lett az eredménye; azóta sem tudtak egy épkézláb lemezt összehozni.

Valóban igaz, hogy Joe Perry az egyszerűbb, régivágású hangzást erőltette, míg Steven a poposabb irányvonalat?

Nagyjából igaz. Joe Perry eszes srác, aki az egyszerű blues-os nótákat kedvelte, de ugyakkor tisztában volt azzal, hogy a sikert azok pop-rock slágerek hozhatják meg az Aerosmith-nek, amikhez Steven-nek óriási tehetsége volt. Az egész banda remekelt ezekben. Persze sose rajongtak érte.

Hogy érted?

Utálták a pop-rock slágereket, amikkel nézőket lehet csalogatni a koncertre meg a lemezboltba. Fújtak rám, amiért rádumáltam őket az I Don’t Want To Miss A Thing-re. Szóba sem álltak velem azután.

Tehát amikor felvették a Rag Doll-t és a többi hasonló slágert, valójában egyiket sem kedvelték?

Tudomásom szerint nem.

Mégis megcsinálták őket.

Igen, meg. Mondjuk úgy, négy slágerdalt kértem tőlük lemezenként, a többi pedig bármi lehetett, amit a karrierjük adott pontján csinálni akartak. Sok évig működött így a dolog. Gondolj csak a Permanent Vacation-re, a Pump-ra vagy a Get A Grip-re, elment belőlük vagy 16-17 millió darab.