A Blast magazin interjúja Joey Kramer-rel:

Tavaly jelent meg saját önéletrajzi könyved, amiben több problémát is említesz, például a droghasználatot, a kapcsolatod édesapáddal és a viszályotokat Steven Tyler-rel. Mindent összegezve, mi a könyved fő üzenete?

Nos, az összeomláshoz nem kell rocksztárnak lenned... bárkivel megeshet. Nekem is szembe kellett néznem vele.

 

Az Aerosmith hivatalos önéletrajzi könyve 1997-ben jelent meg Walk This Way címmel. Miért döntöttél úgy, hogy a sajátodat egyszerűen Joey Kramer-ként adod ki, nem pedig úgy, hogy Joey Kramer az Aerosmith-ből?

 

Azért, mert egyszerre szerettem volna elmesélni, milyen érzés keresztülmenni ezeken a dolgokon, és tagja lenni egy olyan bandának, mint az Aerosmith. Úgy gondoltam, ez a kettősség érdekessé teheti a könyvet. Ezért írtam meg.

 

A könyvedben szó esik arról, hogy apukád szigorának köszönheted, hogy dobolni kezdtél, mert jó feszültségoldásnak bizonyult. Hogy is volt ez?

 

Na ja, kettőnk kapcsolata vezetett oda, hogy püfölni kezdtem a dobokat. Az, ahogy bánt velem, egyfajta üzemanyagot szolgáltatott, hogy valamiképp túljussak mindezen. Tulajdonképpen a dobolás lett az én cinikus válaszom apám nevelési módszereire.

 

Így utólag pozitívan tekintesz vissza a történtekre?

 

Umm, nos, igen, pozitívan. Egyértelműen. Persze ebben nagy szerepe volt apám kőkemény szigorának. A dobolás kezdetben csak az agressziót segített levezetni, de végül pozitívummá érett.

 

Édesapád halálhíre épp a Nine Lives c. Aerosmith lemez készítése közben ért téged, majd a rajtad elhatalmasodó depresszió és stressz miatt szünetet is kellett tartanod. Végül sikerrel legyőzted ezeket és visszatértél a munkához. Mit tanácsolnál azoknak az embereknek, akik hasonló problémákkal kerülnek szembe?

 

Nem szabad félvállról venni a dolgot, el kell határoznod magadban, hogy igenis szeretnél jobban lenni. Sokan nem veszik komolyan és csak panaszkodnak ahelyett, hogy tennének is valamit a változás érdekében.

 

A szülők gyakran mondják a gyereküknek, hogy csinálja ezt vagy azt a dolgot. Ők persze küzdenek és szenvednek emiatt, de nem mindenkinek adatik meg egy olyan lehetőség, mint neked a dobolás, így ezt a vágyat elfojtják magukban.

 

Óh, igen. Szerintem ha van egy álmod, ragadd meg. Csak így válthatod valóra. De ehhez célokra és önbizalomra van szükség. Bennem ez megvolt annak idején. Ráeszméltem arra, mire van szükségem. Szívesebben kötöm a fiatalkoromhoz, mert felnőtt fejjel már nem igazán érdekelt ez az egész.

 

Gyenge jellemnek vallod magad a könyvedben. Az emberek általában úgy látnak téged, mint 'Joey Kramer, a nagy Aerosmith dobosa'. Hogyan mutatnád be magad egyszerűen Joey Kramer-ként?

 

Umm, tudod, önmagamra csak mint egy átlag fickóra gondolok, aki keresi a helyét a világban. Semmi különleges nincs bennem.

 

Most jelent meg a saját iPhone alkalmazásod!

 

Óh, valóban!

 

Te magad is iPhone-használó vagy?

 

Igazság szerint nem. Inkább csak a dobokat használom.

 

Milyen érzés más bandával együtt játszani, ahogy a James Montgomery Band-del is tetted néhány héttel ezelőtt?

 

Nagyon jó móka, mert teljesen más, mint a megszokott. Tudod, néha szükségem van egy kis kikapcsolódára, mikor mi öten huzamosabb ideig nem csinálunk semmit.

 

Mellesleg remek koncert volt. Jól éreztem magam.

 

Szerintem is. Ott voltál?

 

Igen, az első sorban.

 

Nagyszerű!

 

Durva volt, mikor Tom Hamilton énekelt. De még milyen durva. Felment a színpadra a gitárja nélkül, én meg ott csodálkoztam, hogy mire készülhet, aztán elkezdett énekelni, mire én: "Basszus."

 

Bizonyám! (nevet) Az vicces volt. Naná. (nevet)

 

Az Aerosmith nemrég jelentette be nyári turnéját Dél-Amerikában és Európában. Várod már a koncerteket?

 

Óh, feltétlenül. Alig várom, hogy újra játszhassak.

 

A turné címe kinek a fejéből pattant ki?

 

Joe-éból. Mind készen állunk, hogy útra keljünk és szétrúgjunk pár segget.