Ez az 1975-ös, Top 40-be jutott dal jelentette az első komoly áttörést az Aerosmith karrierjében, hála a fogós blues riffnek, mely Tom Hamilton intenzív basszustémájára épülve alapozza meg a szám ritmusát. Perry belépője a talk box alkalmazásának egyik klasszikus példája, de valójában az ő és Brad Whitford közti riffpárbaj a Sweet Emotion szíve.

 

 

Whitford és Perry ominózus vánszorgó játéka adja a dalt átitató veszélyes, szextől túlfűtött hangulatot. Az évek során ez a nóta vált Whitford jutalomjátékává a színpadon, ugyanis ő nyitja a dalt mélyre hangolt, koszos hangzású Les Paul-ján. A nótát Whitford és Steven Tyler jegyzik, és a 21. helyig jutott a slágerlistán, mikor 1976-ban megjelent a Rocks album első kislemezeként.

 

 

Az 1975-ben kislemezen is kiadott szám a Sweet Emotion után jelent meg és a lista 10. pozíciójáig kúszott fel. A címadó kifejezés Mel Brooks Ifjú Frankenstein c. filmjéből ered, de a szöveg maga egy egyszerű kamaszos szexfantázia. Zeneileg, Perry blues-os ízű szólóját leszámítva, a dal egyetlen óriási ritmusszörnyeteg, melyben Perry, Whitford és a basszeros Tom Hamilton próbálják maguk alá gyűrni Joey Kramer agresszív, kalapácsütésszerű dobjátékát. Nem vitás, hogy a szám óriási fúziós slágerré változott át 11 évvel később a Run D.M.C. feldolgozásában, ahol Tyler És Perry is vendégszerepelt.

 

 

Amikor az Aerosmith 1973-as debütáló lemezéről először kimásolta ezt a dalt, nem került be a top 40-be. Két évvel később azonban a zongorás ballada kapott egy második esélyt (mintegy előrevetítve a zenekar későbbi pályafutásának alakulását). A Sweet Emotion sikerét kihasználva a csapat újra kiadta a Dream On-t, amely végül az Aerosmith első top 10-es sikerének bizonyult és a 6. helyig kúszott fel. Ahogy a dal lassan felépül, Perry is hangsúlyos szerepet kap, amint jelegzetes, blues-alapú dallamokkal kíséri Tyler klasszikus zene által ihletett zongorajátékát.

 

 

Bár egy Tyler/Perry kompozícióról beszélünk, Whitford viszi a hátán a dalt lendületes ritmusjátékával – addig a pontig, míg elő nem lép, hogy átvegye a szólógitárt. Tömény szex és veszedelem 4 perc 42 másodpercbe sűrítve.

 

 

Három évvel a punk rock áttörése előtt ez a nóta szinte előrevetítette a stílus leendő sikerét. Perry és Whitford egy egyszerű háromakkordos ritmusra építik fel gitárjátékukat, Tyler csibészes vokáljával kísérve. Vessük csak össze a Mama Kin-t olyan dalokkal a punk keresztapjaitól, mint a New York Dolls Personality Crisis-a, a közös gyökerek vitathatatlanok.

 

 

Tiny Bradshaw, a ’40-es és ’50-es évek big band muzsikusa aligha gondolt arra, milyen szintre emeli majd Johnny Burnette, a Yardbirds és az Aerosmith Train című szerzeményét. A sort Burnette, a rockabilly egyik úttörője nyitotta 1956-ban. A Yardbirds 1965-ös verziója állította pályára a dalt, és jóllehet a Led Zeppelin rendszeresen nyitódalként játszotta a koncertjein 1968-ban és ’69-ben, stúdióban sosem vették fel. Az Aerosmith szintén sikerrel emelte be élő műsorába, majd az 1974-es Get Your Wings lemez megjelenése után az FM rádiók is felkapták a dalt. A színpadon ugyan Whitford és Perry tépik a húrokat a szóló közben, a Get Your Wings-en hallható verzióban Dick Wagner és Steve Hunter játszanak – ugyancsak ők felelnek a híres Sweet Jane c. dalért Lou Reed Rock And Roll Animal lemezén. Ott a producer, Bob Ezrin kérte fel a párost a szólók újrajátszására, mielőtt az „élő” lemez a boltokba került.

 

 

Mint a zenekar egyik összetettebb dala, a Seasons Of Wither akusztikus és elektromos gitárok keverésével épül fel fokozatosan az első verze végére. Whitford akkordjai alapozzák meg a hangulatot, mialatt Perry a folyamatosan ismétlődő riffet játssza akusztikus és elektromos formában egyaránt, így adva új színt a megtört szerelem meséjének.

 

 

Az eredetileg csak B-oldalon megjelent címadó dal a csapat 1975-ös lemezéről hamar önálló életre kelt és a klasszikus rockrádiók kedvencévé vált. A két gitár egységes megszólalásának köszönhetően a Toys egyetlen energialöket az elejétől a végéig.  Bár a dal témája látszólag az elmebaj vagy legalábbis egyfajta mentális kisiklás, a fogósságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 1986-ban az R.E.M. is feldolgozta, majd éveken át sikerrel játszotta a koncertjein.

 

 

A húzós Perry/Whitford koncert jammelések egyik népszerű alanya, a Get Your Wings lemez nyitódala egy valódi tökös blues-rock tétel: karcos, dögös és nyers. A Same Old Song And Dance talán minden más Aerosmith dalnál jobban foglalja magába a banda zenei gyökereit, a bluest, az R&B-t és a varietét.

 

 

És végül következzen az ígért saját top 10 Aerosmith gitárriffem:

 

10. Eat The Rich
9. Bone To Bone
8. Rats In The Cellar
7. Sunshine
6. Sweet Emotion
5. Chip Away The Stone
4. Draw The Line
3. Back In The Saddle
2. Get The Lead Out
1. No More No More