Joe Perry is részt vett a tegnap esti Classic Rock Awards-on, ahonnan nem távozott üres kézzel. Az Aerosmith 1976-os nagylemeze, a Rocks kapta meg ugyanis idén a díjat Classic Album kategóriában. A díjátadón Joe-ék mellett olyan legendák részesültek még elismerésben, mint Iggy Pop, Ronnie Wood, John Bonham és Ginger Baker. Az év lemeze az AC/DC Black Ice-a, az év bandája pedig a Metallica lett.
Néhány képet Joe-ról itt találtok.
Brian May, Slash, Billy Gibbons, Jeff Beck, Joe Perry
Tegnap este Abu-Dzabiban, az idei utolsó Formula 1-es futam helyszínén lépett színpadra az Aerosmith. A beszámolók több, mint 40,000 nézőről és fergeteges hangulatról szólnak, de pontos setlist egyelőre nem érkezett (amint rálelek, természetesen frissítem a bejegyzést). Több riport is megemlíti, hogy játszották a Crazy-t a srácok, ami igazi kuriózum lenne, tekintve, hogy a Get A Grip turné óta alig-alig vették elő ezt a dalt (az idei turnén még egyáltalán nem).
Amíg a setlist-re várunk, lessétek meg ti is ezt a szuper képgalériát a buliról.
Update: Korrekt setlist továbbra sem érkezett, találtam viszont két szuper hangminőségű videót a Walk This Way-ről és az IDWTMAT-ről, illetve megleshetitek a CNN riportját a koncertről, ami bepillantást enged a hangpróbára, és láthatunk benne egy rövid beszélgetést Steven Tyler-rel és Mark Hudson-nal.
Update2: Megérkezett végre a hivatalos setlist, de Crazy nélkül, valószínűleg a Cryin'-nal keverték össze a rendkívül felkészült újságírók...
Aerosmith - Abu-Dzabi, 2009.11.01
Eat The Rich
Falling In Love (Is Hard On The Knees)
Rag Doll
Walkin' The Dog
Dream On
Last Child
I Don't Want To Miss A Thing
Same Old Song and Dance
Stop Messin' Around
Love In An Elevator
Cryin'
Draw The Line
Livin' On The Edge
Walk This Way
Sweet Emotion
Ráadás:
Joe Perry gitárszóló
Train Kept A Rollin'
Korábban már írtam ugyan róla, de azt hiszem, érdemes újra megemlíteni: holnap este, azaz november 1-jén a szezonzáró Abu-Dzabi Forma 1-es futam leintése után az Aerosmith fellépése zárja majd a versenyhétvégét. A koncertet csak érvényes belépővel lehet megtekinteni, de mivel az összes jegyet sikerült eladni holnapra az 50.000 férőhelyes lelátókon, várhatóan jókora közönsége lesz a bandának. Sajnos arról nem találtam infókat, közvetíti-e esetleg valamelyik televízió a koncertet, pedig szívesen megnézném a bulit (már csak azért is, mert idén alighanem ez lesz az utolsó Aerosmith koncert). Ha később megtudok valamit, frissítem a bejegyzést.
Steven Tyler egyébként néhány napja már a helyszínen tartózkodik, péntek este meg is jelent Roberto Cavalli divattervező Halloween partiján egy Dubai-i klubban:
Több képet a partiról ezen a linken találtok, az egyiken például Mark Hudson-nal pózol szeretett frontemberünk.
Noha a HarperCollins kiadó eredetileg október 27-én tervezte kiadni Steven Tyler életrajzi könyvét Does The Noise In My Head Bother You? címmel (és ezért 2 millió dollár előleget fizetett az énekesnek), nagyon úgy fest, egy ideig még várhatnak a kéziratra. A Boston.com értesülései szerint ugyanis Tyler elégedetlen volt a társszerző, David Dalton munkájával, ezért teljesen át kívánja dolgozni a könyvet Mark Hudson (több Aerosmith dal társszerzője) és Lonn Friend (egykori Hustler szerkesztő) segítségével. A kirúgott Dalton nem kis név a szakmában, korábban olyan sztárok életét vetette papírra, mint Janis Joplin, James Dean és Jim Morrison.
Arról egyelőre semmi hivatalos infó nincs, mikor kerülhet végül a boltokba a könyv, de óvatos becslések szerint is legalább egy fél évet várnunk kell még rá.
Kedd este második koncertjét is megtartotta Hawaii-on az Aerosmith, ezzel eleget tett bírósági kötelezettségének. A fellépésre ezúttal egy szigettel odébb, Wailuku-ban került sor, fantasztikus hangulatban. A banda több, mint két órát játszott, Tyler óriási formában énekelt, a Dream On előtt ukelele tudását is megcsillantotta a közönségnek, majd rögtön utána a Little Grass Shack c. nóta egy részletét is előadta a hangszeren. Elnézve ezt a régi időket idéző setlist-et, azt hiszem, joggal irígykedhetünk...
Aerosmith - Wailuku, 2009.10.20
Eat The Rich
Falling In Love (Is Hard On The Knees)
Rag Doll
Walkin' The Dog
Dream On
Little Grass Shack
Last Child
Same Old Song And Dance
Combination
Stop Messin' Around
Love In An Elevator
Cryin'
Draw The Line
Livin' On The Edge
Big Ten Inch Record
I Don't Want To Miss A Thing
Dobszóló
Walk This Way
Sweet Emotion
Ráadás:
Joe Perry gitárszóló
Mama Kin
Rattlesnake Shake
Train Kept A Rollin'
Jó minőségű fotókba egyelőre nem botlottam bele, néhány telefonnal lőtt képet itt találtok a buliról.
Fellélegezhetnek az ügyvédek, vasárnap este lezavarta első Hawaii-i koncertjét az Aerosmith; az élménybeszámolók szerint fergeteges hangulatú, bár kissé rövid show-t láthatott a közönség.
Aerosmith - Honolulu, 2009.10.18
Eat The Rich
Falling In Love (Is Hard On The Knees)
Rag Doll
Walkin' The Dog
Dream On
Last Child
Same Old Song And Dance
Stop Messin' Around
Love In An Elevator
Cryin'
Draw The Line
Livin' On The Edge
Walk This Way
Sweet Emotion
Ráadás:
Joe Perry gitárszóló
Train Kept A Rollin'
Két amatőr videó a buliról: Dream On Cryin'
Folytatás ma este ugyanitt, hisz két koncertre kötelezték a csapatot:)
Örömmel jelenthetem, hogy a jelek szerint Tom újra fitt és egészséges (játszott is a szerda esti bulin); néhány nappal ezelőtt pedig élőben chat-elt néhány szerencsés rajongóval az Aero Force One weboldalán. Összegyűjtöttem az érdekesebb részleteket a beszélgetésből:
A hírek szerint ma este zártkörű Aerosmith koncertre kerül sor San Francisco-ban, reméljük, probléma nélkül hozzák ezt a bulit a srácok a Hawaii-i fellépések előtt. Holnap igyekszem frissíteni a bejegyzést setlist-tel, képekkel.
Update:
Aerosmith - San Francisco, 2009.10.14
Eat The Rich
Falling In Love (Is Hard On The Knees)
Rag Doll
Walkin' The Dog
Dream On
Last Child
Same Old Song And Dance
Stop Messin' Around
Love In An Elevator
Cryin'
Draw The Line
Livin' On The Edge
I Don't Want To Miss A Thing
Mother Popcorn/Walk This Way
Sweet Emotion
Ráadás:
Joe Perry gitárszóló
Train Kept A Rollin'
Egyelőre nem sok képet találni a buliról, később majd pótolom őket. Ne feledjétek, vasárnap és kedd este újabb Aerosmith koncertek Hawaii-on!
Update2: Katt ide egy egészen kiváló képgalériáért a koncertről.
A Classic Rock Magazine egy tegnapi cikke megemlíti, hogy a kissé rövidre sikeredett Have Guitar Will Travel később megjelenő japán verziói két bónusz dalt is tartalmazni fognak. Az egyik egy Beatles nóta, a Revolution feldolgozása, a másik pedig a koncerteken már előadott reggae stílusú Dream On stúdióverziója lesz.
Az alábbi Youtube oldalon egyébként a lemez teljes egészében meghallgatható (egyelőre...).
Elnézést a kissé hosszúra nyúlt szünet miatt, sajnos kevés időm jut mostanában a blogolásra. Joe új lemezéről azért összedobtam egy bemutatót, kíváncsian várom a kommenteket; írjátok meg ti is, hogy tetszik az album!
Joe Perry - Have Guitar, Will Travel (2009)
We Got A Long Way To Go – A nyitódalt már jónéhány hete ismerjük, nektek is megmutattam annak idején, és bizony nem arattam vele osztatlan sikert. Pedig nekem kezdettől fogva tetszik a nóta; jó ritmusú, húzós, igazi rádiósláger. Hagen jó teljesítményt nyújt, és Joe dupla szólója is nagyon ott van. 9/10
Slingshot – Joe kezdetben még úgy nyilatakozott, ezúttal nem kerülnek blues dalok a lemezre, erre tessék. A Slingshot mintha csak az előző szólóanyagról maradt volna itt, igazi menetelős blues henger, egy nagyon jól eltalált hosszú hangszeres kivezetéssel a végén. Az orgona használata és Joe énekstílusa miatt nekem kissé Doors beütésűnek tűnik a nóta. 9/10
Do You Wonder – A személyes kedvencem! Stílusában ez a darab áll legközelebb az Aerosmith-hez, ami nem is csoda, hisz eredetileg még a Nine Lives lemezre írta meg Joe és Marti Frederiksen. Hagen elképesztően nagyot vokálozik a dalban, a refrénben elsőre alig akartam elhinni, hogy őt, és nem Tylert hallom. Hátborzongatóan szép szám, még ha kissé el is üt a lemez tónusától. A szöveget egyébként Joe felesége, Billie írta. 10/10
Somebody’s Gonna Get (Their Head Kicked In Tonite) – Az album egyetlen feldolgozása ezúttal egy Fletwood Mac nóta, amit laza rock&roll jam formájában adnak elő a srácok. Mintha csak egy koncert előtti hangolásba csöppennénk, amire a nem túl kimunkált hangzás is rátesz egy lapáttal. Hangulatos, de nem túlzottan maradandó próbálkozás. 7/10
Heaven And Hell – Az első darab a lemezen, amit kissé gyengének érzek. Zeneileg egysíkú, a szöveg számomra semmitmondó, és Joe hangjához se igazán passzol. A szólók azért nem rosszak. 6/10
No Surprise – Egy újabb blues-os ízű nóta. Hagen ismét kitesz magáért (mi bajotok vele, most komolyan?) A dal maga is rendben van, a torzított gitárok remekül megdobják, élőben nagyot üthet majd. 8/10
Wooden Ships – A lemez egyetlen instrumentális tétele, és Joe az előző album Mercy c. nótája után ismét megmutatja nekünk, miért is ő a világ egyik legjobb rockgitárosa! Nem ragozom feleslegesen, ezt mindenkinek hallania kell. Joe nyugodtan kiadhatna egyszer egy tisztán hangszeres lemezt. 10/10
Oh Lord (21 Grams) – A címből is leszűrhető a dal témája, gyakorlatilag egy imát hallhatunk. A Heaven And Hell-hez hasonlóan ez a nóta sem fekszik túlzottan Joe-nak, és zeneileg sem egy nagy eresztés, persze ez esetben nyilván az üzenet volt a lényeg. 6/10
Scare The Cat – Egy újabb kedvencem. Pörgős bulinóta remek gitártémákkal, élőben jókat lehet majd imprózni rá. A zenekar igazán elemében van. 9/10
Freedom – A zárónóta továbbviszi a Scare The Cat lendületét. Joe vokálja ezúttal kifogástalan, az ilyen dalok állnak igazán jól neki, és a többiek is remekül szólnak, főleg a dob ritmusa tetszett. 9/10
Átlag: 7,6
A CNN ma reggel interjút készített Joe Perry-vel. A teljes beszélgetést nem fordítom le, ugyanis a rockzenéről vajmi kevés szó esik benne - viszont megtudhatjuk például, hogy Joe kiskorában tengerbiológus szeretett volna lenni -, az utolsó, minket rajongókat is érintő szakaszt viszont megosztom veletek:
Legutóbb a Sturgis Motorcycle Rally-n láthattuk fellépni az Aerosmith-t, még augusztusban. Steven Tyler leesett a színpadról. Mi most a helyzet veletek? Beszéltetek mostanában, mi lesz a zenekarral?
Nos, jelenleg egy kis szünetet tartunk. Az elmúlt három év elég zűrös volt, kiestünk a megszokott ritmusból, és Steven második balesete után a turnét is törölnünk kellett; így végül úgy döntöttünk, kiveszünk egy kis vakációt, ha úgy tetszik. Egyelőre még nem tudjuk biztosan, meddig fog ez tartani, úgyhogy én addig is a szólólemezemre koncentrálok. Október 6-án jelenik meg, turnézni is fogunk vele, szeretném megint színpadra állítani a The Joe Perry Project-et kicsit. Tehát lesz turné, sőt, az első bulin már túl is estünk a hétvégén, és folytatni is fogjuk egész addig, míg az Aerosmith újra munkába áll.
Az Aerosmith tehát továbbra sem oszlik fel, hiába bizonygatja rendületlenül a bulvármédia az ellenkezőjét, ne dőljetek be nekik. Adjunk egy kis időt a srácoknak, hogy kiheverjék ezt a zűrös turnét, aztán majd meglátjuk, hogyan tovább. Aki szeretné visszanézni a teljes interjút, ide kattintson érte.
Ami eddig csak pletykaszinten keringett, tegnap végre megerősítést kapott: az Aerosmith eleget tesz a bírósági ítéletnek, és pótolja három évvel ezelőtt elmaradt Hawaii-i koncertjeit. A hétfőn közzétett sajtóközlemény szerint a banda október 18-án és 20-án lép fel Maui-n, így már biztosan nem a szerencsétlenül végződött Sturgis-i buli marad az utolsó Aerosmith koncert ebben az évben. Ráadásul egy néhány nappal ezelőtti twitter üzenetében Joe további két koncertről is említést tett, ahol a Formula 1-nek filmezne a banda. Érdekesen hangzik...
Update: Időközben bejelentették, mi ez a titokzatos F1 projekt. Az Aerosmith, Beyoncé és két, egyelőre még nem nevezett előadó fogja ugyanis színesíteni az október végi, szezonzáró Abu-Dzabi nagydíjat. A koncertekre a négynapos versenyhétvége estéin kerül sor, az Aerosmith természetesen főzenekarként, az éjszakai futam leintése után lép színpadra, november 1-jén.
Vasárnap este először lépett színpadra Joe aktuális szólóbandája, és a beszámolók remek kis koncertet hoztak össze. A Hagen nevezetű énekes nekem egyáltalán nem tűnik rossznak, mozgásban például semmiben nem marad el Tyler-től:)
Joe Perry - Plymouth, 2009.09.20
Let the Music Do the Talking
Walkin' the Dog
Long Way to Go
Slingshot
Dream On (reggae verzió)
Vigilante Man
Scare the Cat
Rockin' Train
Train Kept a Rollin'
Combination
Ráadás:
Walk This Way
Keep On Rockin in the Free World
A felállás:
Hagen - ének
Joe Perry - gitár, ének
David Hull - basszusgitár
Marty Richards - dob
Paul Santo - billentyűs hangszerek
Képeket itt találtok a buliról, ezen a linken pedig két amatőr felvételt leshettek meg a Slingshot-ról és a Train Kept A Rollin'-ról.
A vasárnap esti MTV VMA's gálán Joe Perry is tiszteletét tette feleségével, Billie-vel az oldalán. Joe később a színpadon is felbukkant, ahol a Queen klasszikusát, a We Will Rock You-t adták elő Katy Perry-vel. Akit érdekel (és nem látta élőben), itt meglesheti.
A tampabay.com interjúja Joe Perry-vel:
Tyler balesetéről és az Aerosmith feloszlását jósoló pletykákról:
Egy csomó internetes oldal és blog állítja, hogy feloszlunk, ami egy baromság. Egyszerűen nem igaz. Az emberek néha nagyon kegyetlenek tudnak lenni. Az anonimitás sokakból kiöli a jómodort... Egyszerűen arról van szó, hogy kicsit lepihenünk, hadd ülepedjen le a por. Az Aerosmith nem oszlik fel. Ez egyfajta feltöltődés.
Arról a pletykáról, miszerint Tyler rászokott a fájdalomcsillapítókra, amiket a balesete miatt szed:
Én úgy tudom, csak azt teszi, amit az orvosok előírtak neki. A legnehezebb számára, hogy pihennie kell. Ő egy igazi örökmozgó.
Les Paul haláláról:
Szerintem kevés olyan gitáros létezik, akit ne inspirált volna. Mindig barátságos volt, és folyton a következő fellépéséről beszélt. Csodálatos fickó volt, korunk Da Vinci-je.
A Disney vidámparkjának Aerosmith témájú hullámvasútjáról:
Steven és én 49-szer ültünk fel rá az első napon, hogy az összes zenét meghallgassuk. Akkor már teljesen készen volt, úgyhogy őket illeti a dícséret érte. A zenéket viszont mi válogattuk össze.
Az új szólólemezéről, különösen a gyilkos Slingshot c. dalról:
Azt az érzést akartam elkapni, amikor reggel 6-kor Vegas felé autózol lehajtott tetővel, három ébren töltött nap után. Voltak ilyen élményeim.
Az Aerosmith zenészei alighanem még a félbeszakadt turné lázában égnek, hisz Joey után ezúttal Brad ugrott be egy kis örömzenélésre, méghozzá nem is akárhová. Kedvenc ritmusgitárosunk ugyanis a Chickenfoot nevű újdonsült supergroup Charlotte-i koncertjén lépett színpadra két dal erejéig; olyan rock ikonok közé, mint Sammy Hagar, Joe Satriani vagy épp Chad Smith. A két közös nóta egy '74-es Montrose dal, a Bad Motor Scooter, illetve a The Who klasszikusa, a My Generation voltak. Utóbbiról egy amatőr felvétel is megtekinthető.
Aki pedig inkább képeket sasolna a buliról, itt keresgéljen.
A Mötley Crüe turnéját sem kerülik el a gondok, a dobos Tommy Lee-t égési sérülései miatt vendégzenészek helyettesítik az utóbbi bulikon. Nem volt ez másként múlt hét szerdán sem, amikor a Stardust ütőse, Morgan Rose mellett Joey Kramer is beszállt a Home Sweet Home c. klasszik megaballada erejéig. Videó alant, bírom, ahogy Lee magyarázza neki a váltásokat közben:)
"Az Aero nem oszlik fel! Csak meg kell várnunk, míg Tyler rendbejön. Egyelőre nem tudjuk, mennyi időbe telik, ahogy hallottam, csak a vállának 3-8 hét kell. Lesz új lemez; előbb kislemez, aztán a CD, majd új turné. De előbb meg kell várnunk, míg 100%-os lesz. Tartozunk azzal a rajongóknak és önmagunknak is, hogy a lehető legjobb albumot készítsük el. Azoknak pedig, akik számítottak ránk a nyári turnén, szintén adósok vagyunk egy remek koncerttel, ahol már új dalokat is hallhatnak. Köszönöm."
Joe szólólemeze október 13-án érkezik.
Update: A dátum azóta módosult, Joe szerint már október 6-án megjelenik az anyag. Szuper.
Kommentek